Alig másfél hete kering egy videofelvétel, amelyet néhány fiatal készített a szerb–magyar határon történő embercsempészetről. A határ melletti településeken, különösen Horgoson és Martonoson egyre gyakrabban tűntek fel idegenek az országhatár közelében lévő földeken és gyümölcsösökben.
2013 nyarán egyik éjjel hatvan határsértőt vettek üldözőbe, közülük végül harmincat el is fogtak. Az ügy kapcsán akkor lakossági fórumot tartottak Horgoson, s a határvédelem képviselője elmondta, hogy abban a félévben addig 9000 személy kísérelt meg illegálisan átkelni a határon. A magyarországi hírportálok szerint 2014-ben 15 ezer Szerbiából érkező menekülőt fogtak el. Felmerül a kérdés, hogy vajon hánynak sikerült észrevétlenül tovább folytatnia az útját? A határvédelem képviselőjének beszámolója alapján a menekültek, akik átérnek a határon, nem menekülnek, hanem feltartott kézzel, önként megadják magukat, ahonnan a rendőrségi eljárás után feltehetően menedékhelyre szállítják őket, s elindul egy hosszadalmas bürokráciai folyamat. A határrendészet képviselője akkor azt is mondta, hogy odaát is számos problémát okoznak, élelem és egyéb holmi híján gyakran lopnak és fosztogatnak.
A horgosi termelők ennek az ellenkezőjéről számoltak be. Kivétel nélkül mind azt állították, hogy a kerítést és a veteményt megrongálják ugyan menekülés közben, de nem észlelték, hogy jelentős mennyiségű gyümölcs vagy zöldség tűnne el, sem azt, hogy a házakba vagy üzletekbe törnének be. Hasonlóan érdekes volt összehasonlítani egy röszkei termelőkkel készült, egy magyarországi napilapban megjelent riportot is, amelyben mind a négy megszólított arról mesélt, hogyan segítik a rendőrök munkáját, hány menekültet segítettek kézre keríteni úgy, hogy szóval tartják őket, amíg a rendőrök a helyszínre érkeznek. A horgosiak azt nyilatkozták, egyikük sem jelentette az idegeneket, még akkor sem, ha a földjén találta magát szembe velük. A határsértőket inkább áldozatoknak nevezték, a kialakult helyzetért pedig az Európai Uniót tartották felelősnek, amely nem kínál megoldást a problémára. Ehhez hasonló véleményeket hallani az utca emberétől is. A menekültekkel ugyanis nemcsak a földeken, hanem ritkábban a faluban is találkozni. Akik bemerészkednek, azok általában segítségért jönnek, hogy útbaigazítsák őket. Egy idős férfi, aki kerékpárjával járja a falut, elmondta, hogy ő például nem is szír, hanem egy kisgyermekes, háromtagú szomáliai családdal találkozott. Természetesen a határ felé vezető útra voltak kíváncsiak, ahol nincsenek őrök.
A menekültekkel készült riportokból és a kisfilmből is egyértelműen kiderül, hogy Magyarország korántsem célállomás a számukra, a hosszú út pedig nagyon költséges, több ezer euróba kerül, másrészt a kiszolgáltatott helyzetükből adódóan útközben bármikor könnyedén megtámadhatják őket, hiszen olyan országban vannak, amelynek a határát hivatalosan át sem lépték. A falu közvéleményéből az is kiérződik, hogy a menekülteknél sokkal inkább elítélik az embercsempészeket, akik ezek nyomorából élnek. Eleinte arról lehetett hallani Horgoson, hogy szabadkai rendszámtáblás taxisok szállítják őket a határhoz, ezt igazolta az a néhány eset is, amikor szabadkai embercsempészeket fogtak el, de egyre több a szóbeszéd arról, hogy több helyi lakosnak is köze van a szervezett illegális határátkeléshez. Olyan mendemondák is terjednek, hogy a rendőröknek is, illetve közülük néhánynak szintén köze van az embercsempészethez. Az egyik híresztelés szerint egy határőrt emiatt nemrégiben menesztettek a munkahelyéről. Az interneten terjedő videóban az egyik csempész azt állítja, körülbelül száz olyan személyt tud, aki hozzá hasonlóan pénzért segíti a menekülteket. Az indoklás pedig az, hogy ők is a jobb élet reményében teszik.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának 2015-ös felmérései szerint Szíriából eddig 3 millióan menekültek el, azaz az ország lakosságának majdnem a fele. Ezzel már is megelőzve a korábban listavezető afgánokat. A felmérés szerint a legtöbben a közelebbi, fejlődő országokba menekültek, a fejlett, nyugati országok közül pedig a legtöbben Svédországot választották. Akiket még Szerbiában elfognak, okiratok nélkül nincs hová visszatoloncolni. A menekültek évek óta özönlenek Európába, ám egyelőre a helyzet orvoslására nem történt előrelépés az ügyben, holott nagyon komoly morális és szociális problémákat vet fel az ügy. Miért kell hagyni, hogy a háború elől menekülők mindent egy lapra téve fel induljanak otthont keresni, minden pénzüket embercsempészekre áldozni? Joga van-e az embernek eldönteni, hogy hol éljen? S mihez kezd az Európai Unió a bevándorlókkal, különösen, ha a saját nemzeti érdekeit is szem előtt akarja tartani? Esetleg éppen azért nem nyitja meg kapuit, mert ezzel is korlátozza a bevándorlók számát, hogy nem tesz semmit az ügyben.
