Az elmúlt hetek egyik legfontosabb témáját hazai és külpolitikai színtéren is a koszovói albánok tömeges kivándorlása jelentette. Abban nem teljesen értenek egyet a szakértők, hogy mi okozta az illegális határátlépésre vállalkozók ezreinek megjelenését, abban azonban mindenki egyetért, hogy a probléma nem új keletű, annak a napokban a kulminációját láthatjuk csupán.
Dr. Zoran Dragišić, a Belgrádi Egyetem Biztonságtudományi Karának docense (Fotó: Ótos András)
A Koszovóban tevékenykedő Teréz anya szervezet adatai szerint a koszovói lakosság 18 százaléka rendkívül nehéz szegénységben él, naponta 0,90 euróból tengődik. A lakosság 27 százaléka tartozik a szegénységnek nevezett kategóriába e besorolás szerint, nekik 1,40 euró jut naponta megélhetésre. A munkaképes felnőtt lakosság 60 százaléka munkanélküli. Egyes becslések szerint tavaly augusztus óta százezer személy hagyta el Koszovót. Vannak olyanok is, akik szerint a lakosság 6 százaléka már elhagyta az egyes államok által tartománynak, mások által független országnak tekintett térséget. Az utóbbi napokban ezerszámra indultak az emberek északra vagy délre azzal a törekvéssel, hogy eljussanak valamelyik nyugat-európai úti célig. A tömeges emigrációról dr. Zoran Dragišićtyel, a Belgrádi Egyetem Biztonságtudományi Karának docensével, biztonságpolitikai szakértővel beszélgettünk.
Sokan próbálnak választ adni arra a kérdésre, miért éppen most következett be ez a meglehetősen tömegesnek nevezhető elvándorlás. Lát-e konkrét okot az új fejlemények mögött?
– Egy valamiben vagyok teljesen biztos: nem véletlenszerű, spontán történések ezek. Ahhoz nem fér kétség, hogy a Koszovót elhagyók döntő többségénél a szociális okok azok, amelyek dominánsnak nevezhetők. A munkanélküliségtől, szegénységtől menekülnek az emberek. A munkanélküliség és szegénység azonban már száz éve jelen van Koszovóban. Az elmúlt pár hónapban nem rosszabbodott a helyzet drasztikusan, nem történt semmi új, ami nagy mértékben rontott volna a megélhetési viszonyokon. Nincs tehát egyetlen oka sem egy ilyen méreteket öltő, s hirtelen bekövetkező emigrációs hullámnak. Az efféle migrációk egyébként a háborús helyzettel vagy természeti katasztrófával sújtott területekre jellemzők. Koszovó esetében, szerencsére, egyikkel sem találkozhatunk. Egy hónap alatt harmincezer vagy ötvenezer embert megmozdítani és rávenni arra, hogy hagyja el lakhelyét, nem számít megszokott és normális jelenségnek. Ilyesmit nem lehet elérni jó szervezés nélkül.
Amikor szervezettségről beszél, akkor a lakosság általi, tehát az egyszerű emberek és utasszállítók közötti szervezést vagy egy a mögött álló politikai projektumot említ?
– Mélyebben kell keresnünk az okokat, el kell vetnünk a spontaneitás lehetőségét. Feltételezni sem tudom azonban azt, hogy ki kezdeményezte mindezt, mikor és milyen céllal.
Mit tehet ennek a kérdésnek a kezelése érdekében a szerb kormány?
– A szerb kormány annyit tehet, amennyit eddig is megtehetett és megtett. Megpróbálkozhatna az adminisztratív átkelő zárlatával, ám a brüsszeli megállapodás értelmében Szerbia nem folyamodhat ilyen megoldáshoz, köteles átengedni a koszovóiakat. Nincs szükségük vízumra, vagy más engedélyre ahhoz, hogy belépjenek Szerbiába. A magyarországi szervekkel együttműködve a hazai határőrség dolgozik azon, hogy megakadályozzon minél több illegális határátlépést. A szerb kormánynak korlátozottak a hatáskörei e kérdésben. Amikor a koszovóiak belépnek Szerbiába, felutaznak Szabadkára, az semmilyen szabálysértésként sem kezelhető, azt teszik, amihez joguk van.
Kimondható-e egy olyan kemény minősítés, mint amilyet a külügyminiszter közölt a minap: voltaképpen a mozgásszabadsággal való visszaélés esete a jelenlegi.
– Igen, ez szemmel látható, a miniszternek igaza van. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy Szerbia Koszovót saját területének tekinti, ezért ennél az oknál fogva sem alkalmazhat semmilyen szigorítást. Azok, akik beutaznak Koszovóból Szerbiába, a mi felfogásunk szerint a mi állampolgáraink. Semmit sem tehetünk az ellen, ha valaki Pristinából Szabadkára akar menni, visszaélés akkor van, ha megpróbálja illegálisan átlépni a szerb–magyar határt.
Ezek szerint egyetért a szerb kormánynak azzal a megállapításával is, hogy az esetet az Európai Uniónak kell megoldania.
– Az EU-nak kell rendeznie a helyzetet, Szerbia annyiban segíthet csupán, amekkora hatásköre van. Az együttműködés, mint már említettem, kiváló a szerb és a magyar határőrség között, ez is hozzájárulás a probléma megoldásához. Az eddigiekben a két ország együttműködése révén több ezer illegális határátlépőt tartóztattak le. „Szétvertek” néhány olyan bűnbandát is, amelyek az emberek illegális átkelését szervezték. A szerb rendőrség tehát minden tőle telhetőt megtesz, de azt nem akadályozhatja meg, hogy egy koszovói albán az EU-ba utazzon. Az adminisztratív átkelő esetleges lezárása esetén az albánok délre is utazhatnak, s Montenegrón és Horvátországon keresztül is megközelíthetik a nyugati államokat.
Mi történik azokkal, akik sikeresen eljutnak valamelyik EU-tagállamba?
– A menedékjogi kérelmek elbírálásának procedúrája vár rájuk. Ha megállapítást nyer, hogy politikai, vallási vagy nemzeti alapon üldözték őket hazájukban, akkor jóváhagyják számukra a menedékjogot.
Ennek persze semmilyen esélye sincs.
– Koszovó természetesen nem számít olyan államnak, amelyik üldözi az albánokat. Politikai menedékjogot tehát aligha kérelmezhetnek. A szociális problémák pedig nem adnak okot arra, hogy rendezzék az Európai Unióban a tartózkodásukat. Nagy problémát fog jelenteni, hogyan irányíthatnak vissza ennyi embert Koszovóba. Az az érzésem, hogy a közeljövőben Szerbiának, Koszovónak és az EU-nak is meggyűlik a baja az előállt helyzet miatt.
Az elemzők jó része úgy vélekedik, hogy a probléma nem fog kihatni a Pristinával folytatott dialógusra és az európai integrációkra.
– Jó hír, hogy a párbeszédet hosszú szünet után most felújították, még ha nehezek és megerőltetőek is a tárgyalások. Ez az előrelépés fontos, hiszen a csatlakozási tárgyalások első fejezetének a megnyitását is a párbeszéd eredményességéhez kötik. Derűlátó vagyok. A párbeszéd további megállapodásokat hoz majd, s ez határozza meg a csatlakozási tárgyalások menetét.
