Sokszor nem tudjuk, hogy behozatali, farmról vagy éppen házi tenyésztésből származó húst vagy húskészítményt vásárolunk-e a hentesnél. Eddig hittünk a hentesünknek, de az élelmiszerek deklarációjáról, megjelöléséről és reklámozásáról szóló szabályzat szerint, amely április elsejétől lépett érvényre, nem csak a boltokban, de a hentesüzletekben is fel kell tüntetni a felkínált áru eredetét, összetételét és a többi között a sótartalmát is.
Ugyanez a szabályzat kötelezi a vendéglátóipari létesítményeket (a sütödéket is) arra, hogy a felkínált élelmiszerek esetében (látható helyen) figyelmeztessék a vendéget azokra az alapanyagokra, amelyek allergiás reakciókat válthatnak ki.
– Talán a gyáraknak még nem sikerült kellő mértékben alkalmazkodniuk az új szabályzathoz, de talán a termelőknek volt elég idejük arra, hogy igazodjanak ahhoz, hogy a csomagolásaikat az új szabályzatnak megfelelőn készítsék elő. A szabályzat lehetővé tette, hogy a hatályba lépése előtt becsomagolt termékeket a régi csomagolásban bocsássák áruba, és a szavatossági idejének lejártáig tarthatják a forgalomban. – tudtuk meg Goran Papovićtól, a Szerbiai Fogyasztók Nemzeti Egyesületének elnökétől, aki maga is részt vett a szabályzat kidolgozásában.
– Az új előírás ugyanis kötelezővé tette a termék legfontosabb tulajdonságainak feltüntetését, például a sómennyiséget, a szénhidrát jelenlétének százalékát, illetve zsiradék mennyiségét. És ami ennél még fontosabb, azokat az összetevőket is ki kell emelni, amelyek allergiás reakciókat válthatnak ki. Mégpedig látható helyen, kiemelt módon, nagyobb betűnagysággal.
Mi a helyzet a nem csomagolt élelmiszerekkel? A pékek és a hentesek áruját is érinti ez a szabályzat?
– A nem becsomagolt árut is felöleli a szabályzat. Itt nem a csomagoláson, hanem a termék helyén kell feltüntetni a fogyasztók számára fontos információkat. A kiméréssel árult teremékek esetében ezt a hiányosságot pótolniuk kell a kereskedőknek. A hentesüzleteket kötelezi a szabályzat a hús és húskészítmény származási helyének feltüntetésére. Le kell tudnunk követni a hús útját: hol vásárolták, melyik farmról vagy melyik országból származik a hús, ki dolgozta fel. Vagyis lehetőséget kell adni a fogyasztónak, hogy eldöntse, megveszi-e a például argentin vagy európai sertésből származó húskészítményt, vagy hazai terméket vásárol. Első alkalommal kötelezik a vendéglátóipari létesítményeket is arra, hogy látható helyen tüntessék fel, hogy az általuk felkínált élelmiszerben lehet valamilyen alapanyag, amely allergiás reakciót válthat ki.
Készen álltunk mi ezekre a kötelezettségekre?
– A fogyasztók természetesen minden szabályzatot jól fogadnak, ami az ő érdekeiket szolgálja. Nyitottak rá. De tény, hogy a kereskedők és a termelők még mindig nem alkalmazkodtak. Eddig nem kaptak nagyobb büntetéseket, így sokszor nagyobb hatással volt a lobbi, és sok visszaélést elhallgattak. Jó jel azonban, hogy a csomagolások tervezői mind gyakrabban fordulnak hozzánk tanácsért, hogy segítsünk abban, hogy minden szükséges adatot fel tudjanak tüntetni a csomagoláson. Nagyon magasak a büntetések, a jogi személyeknek akár 400 ezer dináros büntetést is kiszabhatnak, ha nem követik a szabályzatot, a természetes személyek pedig 30 ezer dinárt is fizethetnek.
Eddig is végeztek a felügyelőségek ellenőrzéseket, de mintha azok titokban történtek volna. Sokszor csak az ellenőrzések statisztikai adatait tüntették fel, a vétkesek adatai nélkül. Miért?
– Már évek óta küzdünk a felügyelőségekkel ez ügyben. Amikor a felügyelőségek tájékoztatást adnak arról, hogy visszavontak a forgalomból ennyi vagy annyi árut, esetleg valakitől elkoboztak valamit, vagy átverés történt, soha nem hozzák nyilvánosságra, kiről van szó. Holott jó lenne tudni, hogy a fogyasztók is tudják, hol és mit ne vásároljanak többet. Egyébként a statisztikai adatokkal nem tudunk mit kezdeni. Szoktuk is mondani, hogy a felügyelők ezzel, hogy megtartják maguknak ezeket az adatokat, tulajdonképpen bűnrészességet vállalnak.
Magyarországon gyakoriak az élelmiszerbotrányok. Nálunk azonban alig hallani valamit...
– Nálunk mindenekelőtt személetváltásra lenne szükség, majd pedig azoknak az eljárásoknak, törvényes előírásoknak a módosítására, amelyek alapján a felügyelőségek és a minisztériumok eljárnak. De számos módosítás szükséges még, például amikor a határon a vámszervek elkoboznak valamilyen árut, mert úgy ítélik meg, hogy hamisítvány, ez az áru később árverésre kerül, ahol csak jogi személyek vehetnek részt. Gyakran megtörténik, hogy ez az áru a kereskedelembe kerül, amire nem fizetnek adót, vagyis az elkobzott áru így megint csak a piacon köt ki.
Ilyesmi az élelmiszerrel nem fordul elő...
– Információink szerint élelmiszer esetén ilyesmire eddig még nem került sor, de mindig ott van az a de...
