Az óbecsei születésű Csonka Ferenc népi hegedűs, a népművészet ifjú mestere, emellett műszaki és informatika szakos tanár, valamint japán harcművészettel – nindzsucuval – is foglalkozik. Első hallásra úgy tűnik, e három terület igencsak távol esik egymástól, ám a kedves, szerény, mosolygós, ám mégis határozottságot, céltudatosságot sugárzó fiatalember életében mégis jól megférnek egymással, kerek egészet alkotnak. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség szabadkai irodájában beszélgettünk, mert ő tölti be a szervezet ügyvezetői tisztjét.
Csonka Ferenc (Fotó: Molnár Edvárd)
A zenével való foglalkozás családi hagyomány a Csonka családban. Öten vannak testvérek, közülük négyen foglalkoznak zenével. Volt honnan örökölni a zene iránti érdeklődést, tehetséget, hisz apai nagyanyjáék is öten voltak testvérek, és mindannyian zenéltek.
Ferenc az óbecsei zeneiskolában hegedű szakra járt. A népzene iránt érdeklődését a Batyu zenekar első, 1993-ban megrendezett nyári táborának köszönheti. Szabó Árpádtól, aki a kezdő hegedűsökkel foglalkozott, tanulta meg az első népdalokat. Játszani kezdett zenekarokban, például a Sergőben. Elsős középiskolás volt, amikor a KMV-n, hangszerszóló kategóriában első helyen végzett, ezt további KMV-s első helyezések követték, mikor szólistaként, mikor zenekari tagként. Elsős középiskolásként lett a szenttamási Szökős zenekar prímása. Sajnos ma már ez a zenekar nem létezik. Nemcsak a Vajdaságban, Magyarországon léptek fel, hanem Erdélybe is rendszeresen jártak. Az ottani nyári népzenei táborokban az ő zenei kíséretükkel folyt a néptáncoktatás, másrészt viszont sok tapasztalatot is szereztek, mert akkor még sok adatközlő táncos és zenész is megjelent ezekben a táborokban. A velük való találkozás nagy hatással volt rájuk, nagy élményt nyújtott számukra, motivációt jelentett a zene tanulására, a gyakorlásra. Csonka Ferenc 2007-ben nyerte el a Népművészet Ifjú Mestere címet. Ő volt az első vajdasági népi hegedűs, aki ezt az elismerést megkapta. Ehhez kutatómunkát is kellett végezni, ő a vajdasági népi zenekarokról írt, néhány településen azt igyekezett feltérképezni, hogy egykoron milyen zenekarok működtek.
Pillanatnyilag nincs állandó zenekara, a topolyai Csalóka zenekarral szokott együtt muzsikálni, és alkalmi felállásokban is szerepel itthoni, magyarországi és erdélyi zenészekkel közösen.
Mint már említettük, ez az elhivatott, tehetséges népzenész műszaki és informatika szakos tanár. A tanári hivatás onnan adódott, hogy egyik-másik tanárát példaképének tekintette.
– Lehet, hogy ma már ritkaságszámba megy, hogy a diák felnéz a tanárára, az oktatás manapság nem így működik, de az én generációm még bizonyos tanárokra felnézett – jegyezte meg. A technika, a műszaki dolgok gyermekkorától érdekelték, így lett műszaki és informatika szakos tanár, a mesterképzést is elvégezte a nagybecskereki Műszaki Karon. A küzdősporttal és harcművészettel való foglalkozás is gyerekkorában gyökeredzik: évekig karatéval, birkózással és wing chun kung-fuval foglalkozott. Amikor Óbecsén megnyílt a nindzsucu klub, itt kezdett edzeni (nindzsucu jelentése: a nindzsák harcművészete). Mesterfokozatot szerzett, edzői oklevéllel is rendelkezik. Jelenleg Szabadkán van egy kis csoport, amellyel foglalkozik, nem klubban, inkább baráti alapon.
Hogyan egyeztethető össze a népzene, a japán harcművészet és az informatika? Csonka Ferenc erről a következőképp vélekedik:
– Csak az első pillantásra különböző területei ezek az életnek, a világnak. Mindig is az volt az elvem, ahhoz, hogy az ember jobban megismerje a világot, nem elég egy területen tevékenykednie, hanem legalább rálátása kell hogy legyen más területekre is, a művészetekre, tudomány különböző ágaira, a sportra. A magyar népművészet és a japán nindzsucu nem esik távol egymástól: mindkettő hagyományápolás, mindkettő több ezer évre nyúlik vissza a múltba, és mindkettő esetében ősi tudás és értékek átmentéséről van szó a következő nemzedékek számára. A néptáncban megőrződtek bizonyos harci elemek, amelyek a nindzsucuban is fellelhetők. Népzenénk legarchaikusabb rétegét őseink keletről hozták magukkal, ez a zenei réteg mind a mai napig megtalálható a távol-keleti hagyományokban. Emellett, hogy az ember eredményes legyen a zenében, képzőművészetben stb. , ugyanazzal a hozzáállással kell rendelkeznie, mint a harcművészet esetében: elszántsággal, kitartással, tisztelettudással. Az informatika nélkül pedig ma elképzelhetetlen az élet. El kell fogadni, hogy ilyen világban élünk, de nem szabad a rabjává válni – fejtette ki véleményét beszélgetőtársunk. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség ügyvezetője, ez új fejlemény az életében, amikor beszélgettünk, még csak néhány napja dolgozott itt, a VMMSZ szabadkai székhelyén, még tanulta a munkájával járó feladatokat, tájékozódott. Előtte Magyarkanizsán a CNESA oktatási és művelődési intézményben tevékenykedett, korábban műszaki és informatika szakos tanár volt.
Talán nem árulunk el titkot, hogy jegyese, a szabadkai Varga Orsolya, aki fogorvos, szintén gyerekkorától foglalkozik népzenével, hegedül és énekel. Ferenc elkezdett a hegedű mellett tamburával is foglalkozni, mert a dél-alföldi zenére mindig is jellemzőek voltak a tamburások is. – A zenében való fejlődés nem egy véges folyamat, mindig van hova továbbfejlődni, mindig vannak új dolgok – szögezi le. Úgy illik, a jelentősebb díjakról is beszámoljunk: a Népművészet Ifjú Mestere elismerés mellett Vass Lajos-nagydíjjal rendelkezik, és Tárkányi János-díjjal is kitüntették Erdélyben.
Az öt Csonka testvér közül négyen zenélnek: Ferenc legidősebb testvére, Róbert szórakoztató zenével foglalkozik, győztes volt a Tini fesztiválon, húga klasszikus zenét játszik, most fejezi a zeneakadémiát, Óbecsén tanít, legifjabb öccsük, Balázs pedig harmonikán és prímtamburán játszik, a Fokos zenekar tagja. Ferenc büszke arra, hogy neki is szerepe, része van abban, hogy Balázs népzenével foglalkozik.
