A népszámlálás adatai szerint Magyarkanizsán 10, Csókán 20 százalékkal csökkent a magyarság lélekszáma. Vajdaságban a magyarok aránya a korábbi 15 százalékról 13 százalékra zsugorodott. Ma már nemcsak a fiatalok elvándorlása a jellemző, hanem a nyugdíjas korosztályé is, amely korábban távozott gyermekei után megy. A kedvezőtlen munkavállalási mutatók miatt csökken a gyermekvállalás, ez is fogyatkozásunkhoz vezet. Minderről dr. Gábrity Molnár Irén egyetemi tanárral, a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnökével beszélgettünk.
Milyen következtetés vonható le a szerbiai népszámlálási adatokból, ezek mit mutatnak a vajdasági magyarság szempontjából?
– A népszámlálási eredmények egy évet késtek, ami a szakemberek számára a számítógép korszakában enyhén szólva elfogadhatatlan. Az adatok szerint Szerbiában jelenleg 7 186 862 lakos él. Az ország lakosságának 83,32 százaléka szerb. A legfejlettebb térségben – a belgrádi régióban – a koncentrációjuk 90 százalékos. A nemzeti kisebbségek főképp az ország peremvidékén, vagyis a határ mentén élnek.A 21 etnikumnak a nemek szerinti és az összesített település típusok – város vagy falu – szerinti megoszlása nem mutat eleget. Amit a rendelkezésre álló adatok szerint jelenleg elemezni tudunk, azok a községek és régiók szerinti megoszlások. Az életkorra vonatkozó és iskolai végzettségi adatok még nincsenek meg. Engem nagyon érdekelnek a képzettségi szintet mutató adatok a települések (községek) és a nemzetiségi hovatartozás szerint. Erre is várni kell még.
Az országban nem csak Koszovó elcsatolása miatt változott a lakosság nemzetiségi összetétele, hiszen ezeket az adatokat már 2002-ben se közölték. A homogenizálódás azt jelenti, hogy néhány kivételével a legtöbb nemzetiség létszáma csökkent: legjobban a jugoszlávoké (57 ezerrel vannak kevesebb), a montenegróiak tulajdonképpen megfeleződtek, hiszen legtöbben szerbnek vallják magukat (30 ezerrel csökkent a számuk). A magyarok száma tíz év alatt 40 ezerrel csökkent, a horvátoké 12 ezerrel, de fogytak a szlovákok, románok,bunyevácok is. Ami szembetűnő, hogy a lakosság általános fogyatkozásával ellentétben a roma lakosság számaránya drasztikusan növekedett (40 ezerrel vannak többen), ami a magas natalitásuk eredménye, és mert a romaság vállalása esetleg előnyt jelenthet számukra az EU segélyeszközei igénylésekor. Szaporodtak a bosnyákok, goránok és a muzulmánok (albán nincs). A statisztikában immár hivatalosan is megjelentek a németek, oroszok.
A magyarok száma Szerbiában 253 899, ami azt jelenti, hogy a szerbiai lakosságban 3,53 százalék a részarányunk. Átlagosan az összmagyarság Szerbiában 13,43 százalékkal csökkent, ami számomra lehangoló, mert követjük az Erdélyben észlelt csökkenési trendet.
Vajdaságban kevesebb, mint 2 millió lakos él, a magyarok száma pedig 251 136. Ez az összlakosság 13 százaléka, ami még 2002-ben majdnem 15 százalék volt! Attól tartok, hogy ilyen tendencia mellett a következő népszámláláskor Vajdaság lakosságában nem leszünk 10 százalékban se.
Mely téren alakult a legmeglepőbben a helyzet, ami a szociológusokat is váratlanul érte?
– A lakosság összeíráskor meglepően sokan (mintegy 160 ezren) a nemzeti hovatartozást nem vállalták. E személyek több mint a fele Vajdaságban él! A regionális hovatartozást (vajdasági, bácskai, szerémségi, Tisza menti stb.) Vajdaságban több mint 28 ezren választották, ami igen soknak számít, különösen, ha megfigyeljük, hogy Belgrádban és Dél-Szerbiában mindössze kétezren nyilatkoztak térségi hovatartozás szerint. Ugyanígy sok az ismeretlen Vajdaságban (pl. ufó, eszkimó, indián, hottentotta stb.): 14 791. Szabadkán nagyon magas a nemzeti hovatartozást nem vállalók száma is (több mint 10 százalék). Itt már nem lehet csak arra hivatkozni, hogy sokan vegyes házasságból születtek és nincs egyértelmű nemzetiségi identitásuk.
Ami számomra lehangoló, hogy nem csak a szórványban 20 százalék körüli a magyar lakosságfogyás, de Csóka és Nagykikinda környékére is ez a jellemző. A tömbben élő magyarérdekeltségű községekben a lakosságszám-csökkenés majdnem mindenhol meghaladja a 10 százalékot a községi adatok szerint. A magyarság csökkenése Magyarkanizsa községben 9,35 százalék, Zentán 10,42 százalék, Szabadkán 11,60 százalék, Adán a fogyatkozás 12,42 százalék, Óbecsén 13,53 százalékkal kevesebb magyar él, Kishegyesen 14,05 százalékkal, Topolyán 14,35 százalékkal, Törökkanizsán 16,74 százalékkal és Csókán 20,64 százalékkal.
A magyar lakosság számának csökkenését leginkább a gyermekhiány és az elvándorlás, a szülőhely elhagyása okozza.
|
Szabadka etnikai szerkezete a következőképp alakul: 50 469 magyar, 38 254 szerb stb. Relatív számokban pedig: 36 százalék magyar, 27 százalék szerb, a horvátok és bunyevácok részaránya 10-10 százalék, aztán következnek a nem nyilatkozók (8 százalék) az egyéb nemzetiségűek (5) és a romák (2 százalék) illetve a jugoszlávok (2 százalék). |
A fogyatkozás az egyes korosztályokat tekintve hogyan alakul? Mely korosztály száma csappant meg a legjobban?
– Tíz év alatt több mint 120 ezerrel csökkent a külföldön dolgozó szerbiaiak száma. Ez nem azt jelenti, hogy ők hazajöttek! Sokan végleg letelepedtek, állampolgárságot kértek, vagy egy harmadik országba távoztak. A külföldön tartózkodók 2011-ben hivatalosan csak 294 ezren voltak (ebből, a Vajdaságból eltávozottak száma 46 ezer).Az elvándorlás kapcsán egyébként nincsenek pontos adataink. A népszámlálási kérdőívet kitöltött külföldi munkavállalók korosztály szerinti megoszlására és képzettségére vonatkozó adatok feldolgozása még folyamatban van. A külföldön tartózkodókat egyelőre nem mutatták ki nemzetiségük szerint, csak elszármazó helyük szerint, de 2002-ben a Vajdaságot elhagyók nemzeti összetétele így alakult: szerbek 15 258, magyarok 3004, horvátok 683, montenegróiak 568 romák 538. Ezek sem valós adatok, mert legtöbben nem számolták fel a szülőházukat, a lakhelyváltozásokat se jelentették be.
A vajdasági magyarok migrációs trendjeit a Magyarságkutató Tudományos Társaság keretében aktuális nemzetközi kutatási projektumainkban követjük. A statisztikai adatok hiányában empirikus terepmunkát végeztünk. Legtöbb huszon- és harmincéves távozik az országból, általában jól képzettek. Újabban a Magyarországra bevándorlók között sok a vajdasági magyar nyugdíjas, ugyanis a kilencvenes években kivándorolt gyermekeihez költöznek családegyesítés címén, persze a jobb orvosi ellátás reményében is. Valamennyi vajdasági migráns potenciális visszatérő, ugyanis még a Magyarországon való letelepedés esetén is gyakran járnak haza, a szülőföldön hagyott ingatlant legtöbben nem adták el. A migrációs lakossági hálózatok sajátságos és gyakorlatias logikával működnek.Például: Magyarországon dolgozni, Szerbiában költeni. Megállapítható, hogy a kettős állampolgárság lehetősége sokkal inkább a nemzeti tudat megerősítése a vajdasági magyarokban, semmint valamiféle „haszonélvezeti csomag”, amelyből inváziószerűen profitálni szeretne. Sokan az EU-s útlevelet könnyebb utazási lehetőségként szerzik meg. Kérdőívezésünk során 2012-ben, arra a kérdésre, hogy „Ön szerint, ha felveszi, miért veszi fel a magyar állampolgárságot egy vajdasági magyar?” a válaszok megoszlása így alakult: 48,1 százaléka szerint azért, hogy könnyebben utazhasson az EU-ba, tanulhasson vagy vállalhasson ott munkát, 31,3 százaléka szerint hogy nemzeti identitását a szülőföldjén megmaradva erősítse. A válaszadók szerint az is fontos (13 százalék), hogy EU-s útlevél birtokában Nyugaton telepedhessen le, és végül csak 7,6 százalék mondta, hogy állampolgárság kell, hogy szülőföldjét elhagyva Magyarországra költözhessen.
Mennyire játszik szerepet a fogyatkozásban a gyerekvállalási kedv hiánya, vagy a társadalmi körülmények hatása?
– A gyermekvállalási hajlamot összekötném a fiataloknak a korábban soha nem tapasztalt kedvezőtlen munkavállalási problémáival (a készségek, a nyelvismeret és a hálózati kapcsolatok hiányával). Az alacsony gyermekvállalási kedv hatására kb. 8 százalékos a magyarság számának csökkenése; itt megjegyzem, hogy más nemzetiségű őshonos vajdasági lakosnál se kedvezőbb ez a szám, kivéve a romákat. A fiatalok gyermekvállalási hajlandósága csökkent és kitolódott 30 év fölé. Néhány évtizede még húszévesen illett házasodni és 2-3 gyermeket vállalni. Ma a fiatalok a karrierépítés céljából sokáig képzik magukat, majd a megfelelő munkahelykereséssel bajlódnak. A nők például elveszíthetik a munkahelyüket a gyermekvállalás bejelentésekor… Gyakori az első szülés vállalása 35 év felett, ami egészségügyi problémákat is okozhat és persze csak egy utódot a családban. Másrészt a migráció feminizációja világfolyamat, amely a nők nyitottságát, vándorlási hajlamát jelzi. Ahogy a nők iskolai végzettsége fokozatosan nő, részvételük a mobilitásban is magasabb.
Mit lehetne tenni, egyáltalán lehet-e valamit tenni, hogy megváltozzon ez a kedvezőtlen helyzet?
– Nem hagyhatjuk kicsúszni a kezünkből a rossz demográfiai trendek befolyásolását. Európában szociális programok, önfoglalkoztatási formák, új munkajogi szabályzások (gyermekes családok részére) és karriersegítő irodák létesültek. A kormánynak, valamint a lokális önkormányzatoknak, a civil szervezeteknek, az egyháznak is oda kellene figyelni a családalapítás megkönnyítésére. Ez nemcsak kedvcsináló, tájékoztatási programokból állna, hanem szociális támogatások egész sora kellene, hogy kiegészítsen egy konkretizált demográfiai stratégiát. A magyarok fogyásának és elöregedésének a megállítása a térségben előbb-utóbb a Magyar Nemzeti Tanács programjában is benne lesz.
Másrészt az emigrációs hálózatokat is figyelnünk kellene. Az elmúlt 20 év során Magyarországra érkezett 700 ezer külhoni magyar nemzetiségűből csupán 200 ezer telepedett le ott, a többiek más országot választottak. A magyarországi tanulást és munkavállalást sok vajdasági magyar is „ugródeszkának” tekinti Európa és a világ felé. Demográfiailag sajnos őket végleg elvesztettük.
