Hét éve alapította a Birinyi méhészetet a fiatal gazda (Tóth D. Lívia felvétele)
A szerbiai méhészet az utóbbi években állami támogatottságot nyert és fejlődni látszott: a lakosonkénti kaptárak száma alapján világelsőkké váltunk. Az elmúlt hónapokban azonban több olyan hír is szárnyra kelt, amelyek beárnyékolták a hazai méztermelésbe vetett bizalmunkat. Egy Norvégiába szánt 20 tonnás szerb szállítmányban ugyanis az Európai Unió szabványai által tiltott antibiotikum-maradványokat fedeztek fel. A szakemberek véleménye szerint az akácmézben talált szennyezettség a fogyasztókat nem veszélyezteti, a szerbiai méhészek jó hírét azonban igencsak megcsorbította. Helyzetüket nehezíti a hamis méz megjelenése is a világpiacon. Birinyi Szabolcs temerini méhész mindennek ellenére bizakodó: szerinte a méhészetet egyszerűen szeretni kell.
Fiatalként hogyan csöppentél bele a méhészek világába?
– A foglalkozásom szerint buszsofőr vagyok a Városi Közlekedési Közvállalatban, de úgy éreztem, hogy emellett valami mással is tudnék foglalkozni. 2013-ban a Szigeti Sándor Méhész Egyesület indított egy tanfolyamot pályakezdő méhészek számára, én pedig jelentkeztem. A 100 órás képzést követően is úgy gondoltam, hogy nekem tetszik ez a zümmögő világ, és mellékfoglalkozásként jól elboldogulnék vele. Első lépésként csupán három méhrajt vásároltam. Az évek folyamán egyre jobban elmerültem a méhészkedésben, így jelenleg 50–60 családot gondozok, és 20–30 rajom is van.
Mik a követelményei annak, hogy egy kezdő méhész vállalkozást indítson?
– Mindenféleképpen be kell jegyeztetni a gazdaságot. Ez ugyanis feltétele a kaptárak jelöltetésének, és a pályázási lehetőségek kihasználásának is. Néhány éve a tartományi mezőgazdasági titkárság kaptáronkénti 720 dináros támogatásban részesíti a bejegyzett méhészeket. Emellett eszközbeszerzésre is lehet pályázni. Tavaly például nekem tartományi és köztársasági szinten is sikerült nyernem. Tartományi eszközökből két súlygyarapodást követő mérleget, illetve tíz kaptárat szereztem be, és a befektetés nettó értékének hatvan százalékát megtérítették. A szerb mezőgazdasági minisztérium a befektetett összeg felét támogatta, ebből egy nagyobb nyolckeretes pörgetőt, egy födelezőkádat és egy kaptárak szállítására alkalmas pótkocsit vásároltam. Idén is lehet pályázni, a mezőgazdasági titkárságnál jelenleg is nyitva áll a lehetőség.
Be lehet-e szerezni országunkban a szükséges eszközöket, illetve hozzá lehet-e jutni a rajokhoz, családokhoz? Egy kezdő számára mennyibe kerül egy ilyen befektetés?
– Nagyon sok függ attól, hogy mit szeretnénk megvalósítani. Lehet venni söpört rajokat, annak ára jelenleg 25–30 euró között mozog. A kezdőknek viszont ajánlatosabb keretekkel együtt beszerezni a családokat, ebben az esetben az öt kereten levő méhcsalád ára 35 és 50 euró között mozog, attól függően, milyen kaptárról van szó. A szükséges eszközökhöz is hozzá lehet jutni, elég sok vállalat foglalkozik a gyártásukkal és forgalmazásukkal is.
Birinyi Szabolcs a fejlődő fiatal családok felett is őrködik (Tóth D. Lívia)
Mennyi mézet tudsz kitermelni évente, és hogyan tudod értékesíteni?
– A mennyiséget lényegesen befolyásolják az időjárási körülmények, de attól is függ, hogy hányszor tudom a családokat legelőre vinni. A vajdaságiak, így én is, leginkább a Cer hegységen levő akácerdőkre visszük a rajokat, Szabács környékére. A hárs virágzásakor a Fruška gorára költöztetem a családokat, a napraforgót viszont a környékben célzom meg. Átlagosan 2,5–3 tonna mézet termelek, a termékeimet pedig három újvidéki piacon és a temerinin is árulják, részesedésért. Idén a csökkent hozam miatt kénytelen voltam egy kicsit emelni az árakon, így pillanatnyilag a réti méz kilogrammja 750 dinárba kerül, a hársmézet 800, az akácot pedig 950 dinárért értékesítem.
Meg lehet-e manapság élni a méhészkedésből?
– Természetesen vannak méhészek, akik ebből élnek, de ahhoz már legkevesebb 800–1000 kaptár szükséges, és a termelési lehetőségek teljes kihasználása: a mézen kívül értékesíteni kell a pollent és a propoliszt is, valamint családok szaporításával, rajok létrehozásával is foglalkozni kell. Én például csak saját részre tenyésztek anyákat. A méz, a pollen és a propolisz mellett azonban két éve már foglalkoztat a pempő szedése is. Az immunerősítőként használatos anyag termelésével ugyanis kevés méhész foglalkozik a környékben, a fogyasztók viszont igénylik. Természetes, hogy keresem a lehetőségeket, de igazából soha nem számoltam ki, hogy mennyi hasznom származik belőle. Személy szerint szeretem csinálni, mellékkeresetként jól jön, ennél nagyobban pedig nem is gondolkodtam. Ami pozitívum, hogy amit megtermelünk, az nem vész kárba. A méz huzamos ideig megőrzi minőségét, így szabadabban értékesíthető.
Hol és hogyan lehet ellesni a szakma rejtelmeit?
– Tagja vagyok a temerini Szigeti Sándor és az újvidéki Jovan Živanović Méhész Egyesületeknek, de beléptem a Vajdasági és a Szerbiai Méhészszervezetek Szövetségébe is. Telenként rendszeresen eljárok az összejövetelekre, amelyeken szívesen hallgatom a külföldi és hazai szakemberek előadásait, de az aktualitásokról is tájékozódhatok. Kezdetben még leginkább idősekkel voltam körülvéve, de az utóbbi időben egyre több a fiatal. Mind többen foglalkoznak méhészettel, ami egyrészt jó, másrészt viszont gondokat okoz. A méhészek számának növekedésével ugyanis a méhsűrűség is jelentősen növekedett, a méhlegelőink viszont nem szaporodnak. Szerintem már most is túlterheltek. A hivatalos adatok 1,2 millió kaptárt jegyeznek Szerbiában, véleményem szerint azonban ennél jóval több van. Azt is emlegetik, hogy a 20 ezer bejegyzett méhész mellett további 10 ezren foglalkoznak méztermeléssel.
A Birinyi méhészet a méz mellett pollen és propolisz termelésével is foglalkozik, de tervezik az immunerősítő pempő értékesítését is (Tóth D. Lívia
A méhlegelők leterheltségében látod az okát annak, hogy ugyanannyi kaptárszám mellett a Magyarországon megtermelt mézmennyiség harmadát tudjuk csak országunkban kitermelni?
– Részben igen. Uniós tagállamként ugyanis Magyarországon szerintem nincs olyan méhész, aki bejegyzett gazdaság nélkül foglalkozna méztermeléssel. Másrészt viszont a szomszédos országban sokkal hosszabb legeltetési időt tudnak végigkísérni a méhészek, mint nálunk. A vándorlók a délen kezdődő akácvirágzás elmúlásával Felvidékre költöztethetik a családokat, ahol később borul virágba az akác. Így megnyújtják a legelőt, és ha kétszer is meg tudják fogni, akkor a kitermelt mennyiséget akár meg is duplázhatják. Területeinken nincs erre lehetőség, hisz a ceri legelők a horgosiakkal együtt virágoznak.
Az Európai Unió felmérése szerint a méz évek óta a tíz leggyakrabban hamisított élelmiszerek listáján szerepel. Nálunk mi a helyzet?
– Találkoztam már hamis mézzel. A vásárlókat igen ügyesen tévesztik meg, hisz a cukorból főzött szirup állaga szinte azonos a mézével, a hozzá adott színezékekkel és ízesítőkkel pedig el tudják érni, hogy szinte csak laboratóriumi vizsgálat által mutatható ki, hogy nem a méhecskék dolgoztak meg a mézért. A másik, úgymond hamisítási módot viszont egyes méhészek követik el, amikor hordásban ráetetnek a méhekre cukorsziruppal, és így megnövelik a mennyiséget. Ilyenkor a méz minősége veszik el, hiszen csökken a pollentartalma. Ezzel minden méhész tisztában van, ám a kistermelőknek nem célja ilyesmivel foglalkozni. Számomra nem éri meg annak kockázata, hogy elveszítsem a már kialakult vásárlói körömet. A fogyasztók és a kistermelő között bizalmi kapcsolat alakul ki: a vevők elvárják tőlem, hogy a megszokott minőséget biztosítsam számukra. Hosszútávon szerintem csak így lehet megtartani a vásárlókat.
Azonkívül, hogy megbízható kistermelőtől szerezzük be a mézet, van-e bármiféle biztosíték arra, hogy nem hamisítványért fizetünk?
– A Szerbiai Méhészszervezetek Szövetsége egy ideje nagy energiát fektet abba, hogy kiszorítsa a piacról a hamisítványokat. Egyrészt szigorúan szabályozzák a tagjaik termelését, azaz pontosan követnünk kell a méhek gondozásáról és a termék elkészítési módjáról szóló szabályozást. Másrészről viszont védik is a termékeinket: tagjukként jogom van ugyanis az általuk szabadalmaztatott, egyedien legyártott üveghez és címkéhez, amely a vásárlót is biztosítja az ellenőrzött minőségről. Ezt kizárólag azok a méhészek kaphatják meg, akik a szövetség rendelkezései alapján pontos kimutatást vezetnek a méhcsaládokról, és a szervezet ellenőreinek jóváhagyásával rendelkeznek. Az intézkedés tehát már létezik, csak a vásárlók tájékoztatásán kellene még dolgozni: széles körben is ismertetni kellene, hogy a szövetség által hitelesített üvegben megbízható méhészek terméke van. A csomagoláson kívül létezik egy telefonvonal is, amin be lehet jelenteni a gyanús termékeket. A mézet ezt követően analízisnek vetik alá, a visszaszármaztatást követően pedig szükség esetén betiltják a forgalmazását.
A Birinyi méhészetben jelenleg majd 60 jóváhagyással rendelkező kaptár van (Tóth D. Lívia felvétele)
Szerbiában évente 6–12 ezer tonna méz terem, ebből tavaly 2500 tonnát szállítottak külföldre. Mennyire van lehetősége egy itteni méhésznek kivitelben gondolkodni?
– A szerbiai méhészszövetség e téren is próbál segíteni a termelőknek. Építenek ugyanis egy mézforgalmazó üzemet Račán, ahol a méztermelők a jövőben ellenőrzött körülmények között tudják majd nagyban értékesíteni a termékeiket. A találkozókon szó volt arról is, hogy a szerbiai kistermelőktől begyűjtött mézet külföldön értékesítenék, és így magasabb árat tudnának fizetni a méhészeknek. Jelenleg ugyanis azok, akik nagyban értékesítik a mézet, a kiskereskedelmi ár feléért kényszerülnek eladni. Az értesítések szerint az épülő üzem nemzetközi szabványok alapján fog működni és már idén megnyithatja kapuit.
A szabványok nyilván azt is biztosítják majd, hogy ne ismétlődjön meg a Norvégiában „lebukott” szerb akácméz-szállítmány esete…
– Igen, bár az antibiotikumos kezelés kérdése igencsak vitatott. Vidékünkön ugyanis a nyolcvanas évek elején megjelent a Varroa atka, amely kezelés nélkül egész állományokat képes kiirtani. Leghatékonyabban az amitrázzal való füstöléssel lehet ellene védekezni. Amennyiben azt szeretnénk, hogy az antibiotikum ne kerüljön be a mézbe, akkor a füstölést ősszel, a mézesfiókok eltávolítása után kell elvégezni. A kezelés mindaddig nem okoz gondot, amíg a lelkiismeretes méhészek méze nem keveredik össze azok termékével, akik nem tartják magukat a szabványokhoz. A Szerbiai Méhészszervezetek Szövetsége által épített üzem pedig épp ezt szavatolná: már az átadáskor ki lehetne szűrni a szennyezett termékeket, és így a piacra csak a megfelelő minőségű méz kerülhetne.
Szerbia jelenleg a régió egyetlen országa, amelynek még nincs méhészeti intézete. A minőséget szavatoló szerv pedig elengedhetetlen feltétele lenne az ágazat fejlődésének: egyaránt védené a kistermelők és a vásárlók érdekeit is, de a külföldi piacokat is megnyitná a szerbiai méhészek előtt.
