Manapság, a klímaváltozás okán mind gyakrabban szó esik arról, hogy a környezettudatos életvitel mellett szakítani kell az ezidáig szokványos növénytermesztési módszerekkel, és a napi betevő falatunkként szánt növényeket is újabb, kisebb ökológiai lábnyomot hagyó módszerekkel kell gondoznunk és leszednünk, hogy az elkövetkező nemzedékek is élvezzék azt, amit elődeik megteremtettek számukra. Térségünkben is léteznek különböző, úttörő kezdeményezések, amelyek kiváló példái annak, hogy sokkal környezettudatosabb módon is lehetséges növénytermesztéssel foglalkozni. Ezek közül, tartományunk területén többek között a törökkanizsai Karl Ágnest kell kiemelni, Ágnes vegyszermentesen próbál termelni dolgokat, s mint ahogyan elmondta, szerencsére egy olyan földterületet sikerült megvásárolnia, ami egy oldalról a Tisza folyó által határolt és a széljárás is olyan hogy a folyó irányából hozza a levegőt, nem pedig a közelében lévő földek irányából.
– Én ökogazdálkodásnak nevezném ezt – jegyezte meg, s azt is hozzáfűzte, hogy ő is nemrég kezdett el vele foglalkozni, s így folyamatosan tanulja, hogy miképpen is kell ezt csinálni.
Szűkebb pátriánkban egyébként az embere túlnyomó többsége a mai napig némi kétkedéssel tekint a vegyszermentes gazdálkodásra. Ágnes szerint van némi igazság a vélekedésükben, de még sincs teljesen igazuk.
– Ez egy nagyon összetett kérdés. Amennyiben az ember profitot szeretne termelni, s a mennyiséget tekinti a prioritásának, akkor nem hagyhatja el a vegyszereket. A bevétel reményében ugyanis nagy monokultúrákat alakítanak ki, vagyis egy bizonyos növénnyel nagy parcellákat ültetnek be, s ha ezen megtelepszik valamelyik kártevő, akkor azt kizárólag vegyszerrel lehet kiirtani.
– Vagyis, amennyiben azt szeretnénk, hogy a természet oldja meg a dolgokat, akkor nem hozhatunk létre ekkora növénykultúrákat, ezenkívül a parcellán elvetett növény, növények közé cserjesávot kell elhelyeznünk, vadvirágokat, vagyis olyan növényzetet, ahol a hasznos, úgynevezett ragadozó rovarok megélhetnek és ezek esetleg el tudják pusztítani a terményünkön megjelenő kártevőket. Persze amennyiben az ember a saját parcellájából kétméteres sávokat választ ki, akkor nem tud akkora profitot termelni – magyarázta.
– Ezért is összetett az egész, mert ha az emberek hajlandóak lennének kevesebb profitot termelni, s meghozza azt az áldozatot, hogy ennyi meg ennyi tonna gabona helyett mondjuk féllel kevesebb lesz, akkor vegyszermentesen tudna gazdálkodni. Viszont a termelők túlnyomó része nem igazán szándékozik erről a mintegy 10 százalékot kitevő profitkiesésről sem lemondani.
– Azt el kell ismerni, hogy ezt kicsiben csinálom, s az így létrejött hozamból a családunkat, és szüleinket látjuk el. Így megengedhetem magamnak, hogy a veteményes kertet mezei virágokkal : levendulával, körömvirággal, büdöskével és hasonlókkal vegyék körbe, ahogyan azt is, hogy nem mindegyik paradicsomom legyen tökéletesen szép. Mert nem eladni akarom ezeket, hanem azt szeretném, hogy a családom fogyassza el – mesélte Ágnes, aki a gyümölcsössel együtt. Mintegy félholdas területen gazdálkodik.
– Nem egy hatalmas terület, s nem is kell, hogy az legyen – jegyezte meg beszélgetőtársunk és elmondta azt is, hogy kétszáz négyzet méteres területen három családot látnak el zöldséggel, amennyiben pedig az egész területen gazdálkodnának, akkor piacra is jutna eladásra, ugyanakkor a veteményesben a szokványos termények mellett sok mást is termesztenek.
– Egyébként is azért vettük meg ezt a földet, s alakítottuk ki a veteményes kertet, mert szeretünk jókat enni, viszont a hazai-, legalábbis az itteni falusi piacon nem találtuk meg azokat a zöldségeket, amiket mi szeretünk. Nem volt zellerszár, nem volt édeskömény gumó, nem volt cukkini, ahogyan friss fűszerek sem, rukkola, metélőhagyma, koktélparadicsom, batáta sem. Vagyis azok az alapvető dolgok, amik nekünk Budapesten és Szegeden teljes mértékben az életünk részei lettek – magyarázta Ágnes, s elmondta, hogy az egész azzal kezdődött, hogy a családi házuk udvarában kialakított „szigeten” kezdték el termeszteni a különleges zöldségeket, ezt a területet viszont nagyon gyorsan kinőtték.
– Márpedig amennyiben ember belekezd ebbe, akkor ezt jól akarja csinálni, különösen akkor, amikor van egy gyermeke is – mesélte és hozzáfűzte, hogy a gyermek egy egész jó motiváció tud lenni ahhoz, hogy a szülei egészséges ételt adjanak neki.
Az ifjú házaspár a zöldségek mellett, a gyümölcsös kertben a térségre őshonos gyümölcsfajták is megtalálhatóak: kajszibarack, cseresznye, meggy, körte, szilva, e mellett a ringlószilva is, ami ugyan nem őshonos, de mint ahogyan az ifjú házastárs elmondta: náluk fákat nem vágnak ki. Ezenkívül van szeder, málna, ribizli, büszke (egres vagy piszke) és szőlő is.
– A diverzitás így elég nagy, de mindegyikből csak annyi van ültetve, amennyivel elbírunk – jegyezte meg Ágnes, aki szerint az ilyen kertekben nagyon fontos a megfelelő állatvilág fenntartása is, mert ha segítségül hívtuk a természetet, amibe nem akarnak beleavatkozni, akkor a munka nagy részét végezze el az emberek helyett. Ezért nagyon fontos a madarak odacsábítása, mert ezek jó része rovarral táplálkozik – magyarázta beszélgetőtársunk, s hozzáfűzte, hogy mivel a madarak lényegesek, ezért érdemes odúkat, madárházikókat kihelyezni, ahogyan itatót is kialakítani és azt folyamatosan feltölteni,
Mivel az ifjú házaspár sportalapon kutyafogathajtással is foglalkozik, észrevették, hogy amikor a kutyáikat fésülik vagy éppen fürdetik, az udvarban szanaszét szálló szőrt is összegyűjtik a cinegék, a rózsafarkúak és a verebek is, és fészkük nyersanyagaként használják fel. Azóta ők is összeszedik a szőrt és kiakasztják az udvarra, hogy ezt a madarak kicsipegessék és elvigyék a fészkeikbe. Ezenkívül a füvet sem kaszálják le hetente, hogy ezekben ott legyenek a rovarok, amelyek a madarak eledeleként szolgálnak. Ágnes szerint e hasznos rovarok megsegítésére is komoly hangsúlyt kell helyezni. Ezek közül a házi méh nagyon fontos szerepet tölt be a fák beporzásában, s bizonyos, nem önporzó zöldségeket is beporoznak. Azonban a házi méhek egy idő után elvonulnak, de ezeken kívül rendkívül fontos a poszméhek, zengőlegyek és más olyan rovarok jelenléte is, amelyek tavasztól késő őszig is poroznak. Ezért nem árt a gyümölcsösökben néhány elkorhadt fát hagyni, ahova ezek be tudnak költözni, ugyanakkor e helyett úgynevezett darázsgarázsokat is kihelyezhetünk, mert az ide beköltöző darazsak elfogyasszák, vagy pedig elviszik lárváiknak a tetveket. Vagyis, az az ökogazdálkodásban nagyon kevés olyan rovar van, amelyet célirányosan el akarunk pusztítani.
Ágnes egyébként megfigyelte, hogy miután a térségünkben, így náluk is megjelentek a márványpoloskák, amelyek elég csúnyán tönkreteszik a barackot, a paradicsomot stb. hirtelen rengeteg pók is megjelent. Ezeknek a hálója pedig tele volt poloskával. Vagyis a természet reagált a poloskák megjelenésére, mivel hagytak egy kis időt, s nem kezdték azonnal permetezni ezeket, így a pókok ritkítani kezdték az állományt.
– Ehhez a pókoknak is esélyt kellett adnom, hogy megnőjenek és hálót szőjenek – jegyezte meg Ágnes.
Beszélgetőtársunk elmondta azt is, hogy a vetésforgóra e gazdálkodásforma során is oda kell figyelni, s hozzáfűzte, hogy szerencsére egyre több szó esik róla, s kezd divatos lenni, az az ásás elhagyása.
– Most már ott tartunk a kutatásokban és a tudományokban, hogy látjuk, miképpen is működik a föld, s milyen rétegekben milyen mikroorganizmusok és élőlények is vannak, s mivel is jár, hogy ha ezt át-, illetve megforgatjuk – mutatott rá Ágnes, s elmondta, hogy ő két dolgot praktizál : egyrészt , ha csak lehetséges, elhagyja az ásást, s csak azt a részt puhítja meg egy kicsit, ahova a palántákat elhelyezi, s gyönyörűen növekednek így a növények. Másrészt ez növekedés szerinte az általa úgyszintén folyamatosan alkalmazott takarásnak köszönhető, vagyis a mulcsozásnak. Ebben is nem a mélymulcsot részesíti előnyben, hanem az odahaza lekaszált füvet használja fel arra, hogy a gyomnövények eltávolítása után a veteményesben a földet takarja le vele. Így a gaz nem növekszik a takarás alatt, ugyanakkor megtartja a talajnak a nedvességtartalmát, illetve egy védőburkot teremt a földben lévő mikroorganizmusoknak, de e mellett zöld trágyaként is hat.
– Tehát a földnek azt adom vissza, amit kiveszek belőle – hangsúlyozta ki Ágnes és rámutatott arra is, hogy a mű- és a szerves trágyával is az a baj, hogy ezekkel telepumpálják nitrogénnel a földet, a növény növekszik tőle és szedi ki a földből a foszfort és egyebeket, de a termelők csupán a nitrogént adják vissza, s előbb-utóbb a talajból elfogy a többi ásványi anyag, ahogyan eltűnik a növény tápanyag értéke is. A zöld trágyával viszont a növénynek azt adják vissza, amit valamilyen módon elvesznek tőle.
Beszélgetőtársunk szerint az ökogazdálkodással a klímaváltozást is lassítani lehetne, mivel megakadályozni ezt, már nem lehetséges.
– A klímaváltozás már bekövetkezett. A tavaly előtti esztendő annyira aszályos volt, s azért voltak gondok, mert nem volt csapadék, s locsolni, illetve árnyékolni kellett. Ezzel szemben a tavalyi év annyira csapadékos volt, hogy a hatalmas párával nem tudtak mit kezdeni, Viszont amennyiben egyre többen térnének rá az ökogazdálkodásra, akkor a klímaváltozást le tudnánk lassítani, s időt nyernénk arra, hogy megfelelő növényeket vessük vagy ültessük. Hogy ezt megfelelő módon trágyázzuk, s így ne veszítsünk annyit, amennyit fogunk – jegyezte meg beszélgetőtársunk, aki arra is rámutatott, hogy a Nyugaton már korábban felismerték, hogy a sok-sok vegyszerezéssel és műtrágyázással maga a föld is elveszíti termőképességét, s ezért vetésforgót alkalmaznak, s van, amikor parlagon is hagyják a földeket, s van amikor másodvetésként sütőtököt vetnek, aminek egy kisebb részét betakarítják, a többit pedig beleszántják a földbe.
– Nyugaton már foglalkoznak ezzel, mert tudják, hogy ellenkező esetben profitot veszítenek. Vajdaságban viszont sajnos még nem ismerték fel ennek a jelentőségét. Persze azért vannak, akik már rájöttek erre, s ami a lényeg, többnyire fiatalokról van szó. Olyan fiatal gazdákról, akik különböző előadásokra, továbbképzésekre járnak, s próbálkoznak és kísérleteznek, hogy miképpen is tudnák ezt megvalósítani.
Ugyanakkor velük szemben ott vannak a hatalmas nagygazdák, akik ezzel óriási monokultúráikon továbbra sem törődnek ezzel és nagyon nehéz felvenni velük a versenyt. Ők maguk gazdagodnak, holott teszik tönkre a földet – ecsetelte Ágnes, férje, Domonkos Rudolf pedig hozzáfűzte, hogy környékük annyiban szerencsés, hogy van néhány bácskai üzem, amelyek a biofűszer előállítására, forgalmazására tértek át és ezek nagyon komolyan leellenőrzik, hogy miképpen termesztik ezeket a növényeket.
– Egyik barátnőm mondta egyszer, hogy „anyaföldünk szégyenlős, anyaföldünk nem szeret meztelen lenni, vagyis a föld mindig legyen valamivel betakarva, s teljesen lényegtelen, hogy ez egy növény, amit mi ültetünk el, vagy pedig védőréteg, amit mi teszünk rá. A legideálisabb az lenne ha a parcellák szélén fasorok lennének, s a fák levele hullana rá, amivel természetes növényi trágyája is lenne a földnek. Sajnos nemhogy nem ebbe az irányba haladunk, hanem, ami fa van, azt is kivágják, hogy a gazdák az óriási gépeikkel elférjenek – jegyezte meg végül Ágnes.
