A Juhászok így zenélnek

A Juhász Zenekar idén ünnepli fennállásának húszéves évfordulóját. A formációt 2000 tavaszán a népzene szeretete hívta életre. A zenekar az évek során Vajdaság egyik legismertebb, legkiemelkedőbb népzenei együttesévé nőtte ki magát, amelynek évente mintegy százötven fellépése van, számos hazai és külföldi elismerésben részesült és hét lemez kiadásával büszkélkedhet. A jeles évfordulót azonban beárnyékolja a jelenlegi járványügyi helyzet. A Juhász Zenekar a megváltozott körülmények között is igyekszik emlékezetessé tenni rajongói számára a jubileumot. Az elmúlt húsz évről Juhász Gáborral, a zenekar egyik alapító tagjával, hegedűsével, tamburásával és énekesével beszélgettünk.

A Juhász családban a zene szeretete mindig is fontos volt. A zenekar története is valahol ott kezdődött, amikor Juhász Gábor és testvére, Juhász Gyula elkezdett élénken érdeklődni a magyar népzene iránt. Juhász Gábor a kezdeteket a következőképpen elevenítette fel:

– Az öcsémmel még a múlt évezred utolsó éveiben kezdtünk el népzenével foglalkozni, a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ keretein belül. Dr. Szöllősy Vágó László szakcsoportjában, az ő útmutatásai alapján kezdtünk el muzsikálni. A népzene, a nóták, a népdalok mindig is az életünk részét képezték. A mi családunkban ez fontos dolog volt. Régen, amikor Bánátba utaztunk, édesapám családjához, akkor útközben mindig népdalokat énekeltünk, de még ma is gyakran előfordul, hogy ha együtt vagyunk, akkor énekelgetünk. Emellett valamilyen szinten mindkettőnknek volt tehetsége is a népzenéhez. Igaz, viszonylag későn, tizenhét-tizennyolc évesen kezdtünk el vele foglalkozni, de a népdal újdonságot jelentett számunkra, ami után lelkesedve kutattunk. Nemcsak azt sajátítottuk el, amit Laci bácsival a próbákon tanultunk, hanem sokat hallgattuk a különböző magyar rádiók népzenei műsorait. Részt vettünk számos népzenei táborban is. Ezekben a táborokban szembesültünk azzal, hogy milyen sok fiatal foglalkozik a népzenével. Ekkor láttuk meg a lehetőséget ebben a műfajban. Nem sokkal később barátságot kötöttünk az akkori hajdújárási zenekarral. Ezután a zenekar nagybőgősével, Szabó Ottóval együtt 2000 májusában megalapítottuk a Juhász Zenekart. Célunk az volt, hogy biztosítsuk a Népkör és a környékbeli települések táncegyütteseinek zenei kíséretét. Zenei kíséret terén ugyanis abban az időben nagy volt a hiány. Kevés volt a hozzánk hasonló vonós zenekar a Vajdaságban. Vonós hangszereken játszani autodidakta módon tanultunk meg, valamint a táborokban is sikerült valamit elsajátítanunk. Természetesen otthon nagyon sokat gyakoroltunk. Utólag azt mondhatom, hogy jó volt az, hogy hirtelen bekerültünk a mély vízbe. A kezdet kezdetén már műsorokat kellett kísérnünk, táncházakba kaptunk meghívásokat. Oda kellett állnunk és végig kellett csinálnunk. Hála istennek, ezeket a próbákat sikeresen kiálltuk. Az akkori tánccsoportvezetők meg voltak velünk elégedve. Ez után egyre több tábor munkájába kapcsolódtunk be, mint tánckísérő zenészek. A zenekar munkásságát jó ideig a néptáncegyüttesek kísérése és a táncházakban történő muzsikálás tette ki – idézte fel a zenekar kezdeteit Juhász Gábor.

Egy idő után a zenekar néptáncegyüttesek kísérése és a táncházakban történő muzsikálás mellett koncerteket is tartott, sőt kiadta első lemezét is.

– 2005-ben tartottuk meg első koncertünket a szabadkai Népkörben. Ennek nagy sikere volt. Ezen fölbátorodva kezdtünk el azon gondolkodni, hogy elkészítsük első lemezünket, amelyet végül 2007-ben adtunk ki, A juhászok így élnek címmel. Ez nagy dolog volt, hiszen az, hogy egy vajdasági népzenei együttes saját erőből lemezt adjon ki, arra addig szinte nem is volt példa. Ezután a néptáncegyüttesek kísérése és a táncházakban történő muzsikálás mellett koncerteket és önálló műsorokat is tartottunk. Ez azzal járt, hogy egyre több lett a dolgunk is. Szinte a hét minden napján muzsikáltunk, próbákra, táncsportokhoz jártunk el, vagy éppen a saját zenekari ügyeinket intéztük. A hétvégék pedig utazásokkal teltek el, sokszor kellett külföldre is mennünk. Szabó Ottó, aki gyümölcstermesztéssel foglalkozott, és foglalkozik még ma is, sajnos ezt a sok feladatot már nem tudta vállalni. Ekkor csatlakozott hozzánk Dvorácskó Szebasztián nagybőgős, Vas Endre prímás, aki a tánczenék nagy ismerője, hiszen korábban néptáncpedagógus is volt, illetve a zenekar tagja lett a bajai, de felvidéki származású Ölveczky Tamás is, aki többek között fúvós hangszereken, harmonikán és tárogatón is játszik. Az első lemezünk megjelenésére alakult ki a zenekar mostani összetétele. Persze azóta voltak közreműködők is, jöttek például cimbalmosok. A zenekar egyes produkcióiban részt vettek énekesnők is, de a zenekar öt tagja már majdnem tizenöt éve állandó – mesélte Juhász Gábor.

A zenekar működtetését és ügyeit ma már egy egész szervezet, a Juhászok Civil Szervezet intézi. A zenészek pedig már elmondhatják magukról, hogy bejárták szinte az egész világot. A Kárpát-medence magyarlakta területei mellett jártak Európa legtöbb országában, Kínában és Ausztráliában is. Zenéjük azonban nem változott és továbbra is hűek a gyökereikhez.

– Zenei repertoárunkat tekintve mindig is fontos szempont volt, hogy szűkebb pátriánk zenéjét adjuk elő. Nagyon sok Horgos környéki dallamot játszunk. Nemrégiben egy horgosi lakodalmakat feldolgozó kiadvány zenei mellékletét mi készítettük el. Ugyanez elmondható például a telecskai és a pacséri gyűjtésekkel kapcsolatban is. Azoknak a falvaknak, amelyeknek van monográfiája és mellékeltek hozzá egy népzenei CD-t, azokat mindig mi dolgoztuk fel és állítottuk össze. Ami a hangszereket illeti, zenénk fontos eleme a tambura. A magyar népzenéről él egy olyan sztereotípia, hogy az kizárólag vonós zene, holott ez nem teljesen így van. Számos más hangszer is jelen van a népzenénkben. A mi tájainkra a tambura a jellemző – magyarázta Juhász Gábor.

A zenésztől megkérdeztük, hogy milyen kapcsolatban állnak a többi népi zenekarral. Juhász Gábor válaszából megtudhattuk, hogy a vajdasági magyar zenekarok példás együttműködéséből táborok, fesztiválok és népes találkozók jöttek létre.

– Vajdaságban nagyon jó a népi zenekarok közötti kapcsolat. Például a Csalóka zenekarról, amely már a mi zenekarunk előtt is létezett, és az utánunk alakult Fokos zenekarról is elmondható ugyanez. A szabadkai Duhaj Bandát pedig valamilyen szinten a mi tanítványainknak is nevezhetjük. Minden évben megtartjuk a Vajdasági Népzenészek Találkozóját, amelynek én vagyok a szervezője. Ezen a találkozón harminc-negyven zenekar is összejön, többek között a csantavéri és a feketicsi tamburások, vonószenekarok, de olyan zenekarok is eljönnek, amelyek csak ritkán tartanak fellépéseket. Emellett szervezünk egymás között találkozókat, továbbképzéseket is. Fontos megemlíteni zenekarunk népzenei táborát, amely a vonószenét tekintve a legnagyobb rendezvény Vajdaságban. Ebben a táborban minden évben negyven-ötven fiatal, általános iskolások és középiskolások, egyetemisták, vesznek részt. Emellett Palicson minden év májusában szervezünk egy népzenei fesztivált is, a Folk Music Festet. Ezen a rendezvényen a Kárpát-medence legjobb népzenei előadói jönnek el, valamint meghívjuk a velünk élő népek képviselőit is, mint például a Ravnica tamburazenekart. Sajnos úgy néz ki, hogy a jelenlegi járványügyi helyzetre való tekintettre az idei rendezvényt nem tudjuk megtartani. Remélhetőleg őszre be tudjuk majd pótolni – mondta Juhász Gábor.

A koronavírus-járvány azonban nemcsak a Folk Music Festre gyakorolt negatív hatást, hanem a Juhász Zenekar egész eddigi évét is veszélyezteti. Juhász Gábor elmondta, hogy már a július elejére esedékes felkéréseiket is lemondták a szervezők, amelyekre a szerződéseket is megkötötték. A járvány ugyanígy teljesen átírta a zenekar idei, jubileumi terveit is.

– A huszadik évfordulót nagyon szépen elterveztük. Az egész Kárpát-medencében tartottunk volna jubileumi koncerteket, többek között Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Aradon, Békéscsabán, Szegeden, Baján, Kecskeméten, Budapesten, Győrben, valamint Bécsen, Stuttgartban is, és természetesen Szabadkán. A tavasz ezekről a jubileumi koncertekről szólt volna. Május 28-án pedig szerettem volna a központi jubileumi nagy koncertünket megtartani. A szabadkai Városházán már le is foglaltam a termet, a hozzá való hangosítással. A koncert után pedig szerettem volna tartani egy szép fogadást, azért hogy tényleg megadjuk a módját a huszadik évfordulónak. Jelenleg azonban úgy néz ki, hogy a jubileumi koncertet nem tarthatjuk meg. Ezt valamilyen szinten azért szeretnénk pótolni. Ezért a Juhász Zenekar eddig megjelent mind a hét lemezét elérhetővé teszi YouTube-csatornáján. Minden hétvégén egy lemezt teszünk elérhetővé. Eddig kettő van fenn a világhálón, a már említett A juhászok így élnek és a Heje-huja vigalom. Most hétvégén pedig a tízéves jubileumunkra megjelent népzenei kiadványunk kerül fel. Ez pont május végéig fog tartani. Mivel a jubileumi nagy koncertünket valószínűleg elmarad, ezért a zenekar tagjai online koncertet fognak tartani, és a világhálón fogják elmuzsikálni azt, amit a szabadkai Városházán játszottak volna el. Emellett a Pannon TV jóvoltából készült lemezbemutató koncertjeink felvételei is elérhetővé válnak ezen a csatornán. Most egyelőre így ünnepelünk. Ha a rendkívüli állapot véget ér, akkor a koncertsorozatot és a jubileumi ünnepséget is megtartjuk. Tegyük hozzá, hogy valószínűleg a kulturális rendezvények lesznek a legutolsók, amelyeket újból engedélyezni fognak a hatóságok. Egyes híresztelések szeptemberről szólnak. Így valószínűleg minderre csak ősszel kerülhet sor – panaszolta Juhász Gábor.