Székelykevén útjelzőtáblák segítik az eligazodásban azokat, akik szállást keresnek. A 2000 lelket számláló falucskát ma is zömében magyarok lakják, akik kitartóan küzdenek megmaradásukért, és mindent megtesznek örökségük megőrzése érdekében. Csaknem két évtizede annak, hogy a helyiek falusi turizmussal kezdtek el foglalkozni, mára pedig Szerbia egyik legsikeresebb közösségi vállalkozásának számítanak.
Az utóbbi években idényenként 6 ezer vendégéjszakája volt a székelykevei Ökorurális Vendégfogadó Házigazdák Egyesületének. A szervezetet 17 évvel ezelőtt Dani Ernő alapította meg: ma a család 50 ággyal rendelkezik, a faluban pedig még 8 házigazda szakosodott vendéglátásra.
Az új hívogató fatábla is elkészült, csupán a vendégek hiányoznak...
Sokan megcsodálják a székelykeveiek örökségének jelképeit is
Nemsokára több lakó költözik az állatsimogatóba
Az apai örökséget apartmanházzá alakították át
ÖRÖKSÉGBŐL FEJLŐDNI
A Dani család tulajdonában levő étteremben egy szőke, kékszemű kis tündérke szalad elébünk. Nemsokára Szofija nagymamája is előbújik a konyhából, ahol épp házi lekvárt készít. Dani Ernő az étkezőből érkezik a köszöntésünkre, és régi ismerősként invitál be bennünket.
– Feleségem annak idején azt mondta, hogy inkább falusi menyecske szeretne lenni, mint városi kisasszony. Így Pancsova helyett Székelykevén kezdtük meg közös életünket – emlékszik vissza a családfő a kezdetekre – Vegyesboltot nyitottunk, amely a kilencvenes évekig nagyon jól ment. A helyzet miatt kénytelenek voltunk átmenetileg bezárni, de 7-8 évre rá újranyitottunk. Ismét beindult a szekér, ám néhány év múlva azt vettük észre, hogy a nagykereskedések lassan kiszorítják a kisvállakozókat az üzletből. Az ötlet egy újságcikk olvasgatása közben született meg: falusi turizmussal kellene foglalkozni.
Daniék a kezdetektől tömörülésben gondolkodnak. A kezdeményezésükhöz többen is csatlakoztak a faluban: 2003-ban az első csoportokat házaknál szállásolták el, az étkeztetéshez pedig bérelték az éttermet.
– Az első csoportot nagyon nagy lázban fogadtuk: igyekeztünk megmutatni, milyen a vajdasági székely vendégszeretet. A következő években már szaporodott a csoportok száma, és a tőke is gyarapodott lassan. Három év múlva megnyitottuk az éttermet, amelyre néhány szobát is fel tudtunk építeni. Az apai örökségemhez hosszú évekig nem volt erőm hozzányúlni, aztán mégis úgy döntöttem, hogy a leginkább azzal tiszteleghetek az emlékek előtt, ha az unokáim jövőjét is biztosító fejlesztésekbe kezdek. A falusi házat lassan apartmanokká alakítottuk át: hat két- és négyágyas, összkomfortos helyiséget sikerült felújítani. A szálláshelyeket igyekeztünk úgy felszerelni, hogy a mai kor igényeinek feleljenek meg, de mégis megőrizzék a falusi élet hangulatát. Ernő elmondja azt is, hogy a korszerűen felszerelt falusi ház háromcsillagos vendéglátói besorolást kapott. Az étterem és az apartmanház mellett egy diákszállót is berendeztek az elmúlt években, ebben leginkább a Magyarországról érkező csoportokat szállásolják el, de a szobákban levő 28 ágy mellett lehetőség van 40 sátor felállítására is a méretes udvarban.
CSALÁDBAN AZ ERŐ
Beszélgetés közben Ernő fia kóstolót varázsol a kockás terítővel letakart asztalra: a fatálon ellenállhatatlan falatkák sorakoznak. A sonka és a szalonna saját termék, a kolbászt Ernő nővérének családja készíti, a túrót egy helyi asszonytól szerzik be, a paradicsom a kertjükben terem, a fennséges vagdalt paprikát pedig a felesége készíti. Itt minden házi, ami az asztalra kerül – mondja a családfő, aki szerint a falusi turizmus sikere a családi összefogásban rejlik.
– Norbert 27 éves. Ő vezeti az éttermet és a hozzá tartozó bárt. A legfiatalabb fiam, Misi a szőlőst és a szederültetvényt gondozza. A vendégeket tehát kizárólag hazai pálinkával, likőrrel és borral kínáljuk, a különböző lekvárokat, befőtteket, „slatko”-kat, szörpöket pedig a feleségem készíti. Van egy szép emléktárgyboltocskánk is, ahol értékesítjük is a házi termékeket, de a falubeliek portékáit is meg lehet találni a polcokon. A helyi méhészek mézét éppúgy haza tudják vinni a látogatók, mint az asszonyaink kézimunkáit.
A Dani család legidősebb gyermeke a 31 éves Elizabetta. A kis Szofija édesanyja 7 hónappal ezelőtt adott életet Kristófnak, a család legfiatalabb tagjának. Eli és férje először külföldön keresték boldogulásukat, ám pár év elteltével Ernő felajánlotta nekik, hogy vegyék át a diákszálló gondozását és irányítását, így visszatértek szülőfalujukba. Azóta a falu végén levő diákszálló és kempinghely fejlesztésén munkálkodnak, ahol főként a Magyarországról és Erdélyből érkező diákcsoportokat szállásolják el.
Az egyesület legsikeresebb idénye 2013-ban volt, amikor 8 ezer vendégéjszakát valósítottak meg – mesélte büszkén Dani Ernő. A környező országok mellett a svájciak és az osztrákok is megtapasztalhatták már a székelykeveiek vendégszeretetét.
SZALÁNKEMÉNTŐL A TRAIANUS TÁBLÁIG
Az apartmanházban két- és négyágyas szobák várják a látogatókat
Az étterem udvarában igazi oázis várja a látogatókat
Daniék számos hazai és külföldi utazási irodával működnek együtt, amelyek a falu által biztosított szálláslehetőség köré gazdag kínálatot építettek fel az elmúlt években. Manapság már az egy-két napos kirándulásokat is éppoly gazdag tartalommal töltik meg, mint az egyhetes tartózkodásokat.
– A látogatóink általában idefelé jövet megnézik Újvidéket és Péterváradot, de kívánság szerint betérnek Szalánkeménre (Slankamenre) is. Itt többek között megnézhetik a 200 évvel ezelőtt zajlott, törökök elleni nagy ütközet emlékére felállított 16 méter magas obeliszket. Estére érnek mihozzánk: a vendégfogadó pálinka után vacsorával fogadjuk a csoportokat. Az elszállásolást és az éjszakázást követően bőséges reggelit szolgálunk fel, ugyanis rendszerint a következő nap Belgrádba és környékére látogatnak el a csoportok.
A nálunk eltöltött pihenés mellett a turisták szívesen mennek a Delibláti homokhátra is. Versecen Herczeg Ferenc szülőházán kívül megtekintik Szerbia legnagyobb katolikus templomát is. A Szent Gellért-templomban csodájára járnak a 2810 sípos orgonának, de a több száz éves oltárok és falfestmények látványa is lenyűgöző. A kirándulás nem múlhat el a Verseci-hegy megmászása nélkül, amelynek csúcsán impozáns vártorony áll. A borturizmus kedvelői akár több napra is visszatérnek erre a vidékre, hisz a szőlőültetvények számos ínyencséget rejtenek azok számára, akik előszeretettel kóstolgatják a finomabbnál finomabb nedűket.
A vendégek először a Dani Étterembe érkeznek
A homokpuszta bejárását követő napokban a turisták az Al-Dunára látogatnak el, itt elsősorban a szendrői (smederevói) várat csodálhatják meg. A Duna mentén fekvő, legnagyobb épségben megmaradt 600 éves erődítményt turisták ezrei látogatják évente. Ugyanilyen népszerű a Kostolacnál levő ókori római város és táborhely is, amelyet a Viminacium archeológiai múzeum őriz – mesél Ernő a környékbeli látványosságokról.
Nincs messze a 134 kilométer hosszú Vaskapu-szoros sem. Csodálatos kilátás tárul elénk a Nagy- és Kis-Kazán-szorosban, amely évszázadokon át természetes határként működött a Kárpát-medence és a Balkán-félsziget között. Ezen a területen érdemes ellátogatni a galambóci várhoz is, de nem hagyható ki a legfontosabb szerbiai mezolitikus archeológiai lelőhely, a Lepenski Vir sem. A Vaskapu-szoros jobb partján egy nagyobb és tíz kisebb település maradványait fedezhetjük fel. Tekijánál egy-két órás hajózásra is van lehetőség, amelyen élvezhetjük Európa egyik legvadregényesebb táját. Az úton olyan nevezetességeket is megnézhetünk mint a rómaiak által emelt Traianus tábla vagy a román oldalon levő Decebáli sziklaarc. A dák király sziklába faragott képmása 40 méter magas és 25 méter széles, és a legnagyobb kőbe faragott szobor Európában.
Dani Ernő szerint a turisták szívesen látogatják a legdélibb magyarlakta településeket is, így nemcsak Sándoregyháza és Hertelendyfalva, hanem Székelykeve utcáin is szívesen bóklásznak.
Népszerű a falu végén lévő diákszálló
– A környékről hazatérve nálunk megnézhetik az örökségünkre utaló székelykaput és a mellette álló Turul-szobrot, de szívesen látogatják a tájházat és a templomot is. Az esti pihenéseket is igyekszünk tartalmassá tenni: vacsora közben művelődési programokkal kedveskedünk a vendégeknek. Szívesen énekelnek, muzsikálnak és verselnek a helyi hagyományápolóink, ezáltal pedig a látogatók megismerhetik a Székelyföldről idevándorolt kis népcsoportunk féltve őrzött örökségét is. Az utolsó estre rendszerint borkóstolós, zenés, mulatós vacsorát szervezünk a vendégeinknek. Az évek folyamán felépített, több lábon álló gazdaság pillanatnyilag lábujjhegyen áll. A pandémia ugyanis az idegenforgalmat viselte meg a leginkább, a keretében működő falusi turizmust pedig a csőd szélére sodorta. Az április derekán kezdődött idény fele ugyanis elmúlt, a faluba azonban a lezárt határok miatt egy vendég sem érkezett. Egyedüli reményünk még az őszi időszakban van, a Határtalanul! diákprogram által érkező csoportok legtöbbje ugyanis szeptemberre és októberre halasztotta az utakat. Az elmúlt három hónap nemcsak a vendégéjszakákat nullázta le, de a fejlesztéseket is megállította.
