A Szabadkán működő Leonardo cipőgyár az elmúlt hónapban elbocsájtotta összes dolgozóját. Az olasz tulajdonú vállalat munkavállalói minderről véletlenül szereztek tudomást. Nem kaptak végkielégítést, több hónapi fizetéssel tartoznak nekik. Jelenleg elmaradt járandóságaik kifizetéséért küzdenek, és a peres eljárás elindítását fontolgatják. A vállalatnál történtekről és a felmondás körülményeiről Irena Tenodival, a Leonadro egykori dolgozójával, a vállat önálló szakszervezetének elnökével beszélgettünk.
A Leonardo cipőgyár a koronavírus-járvány ideje alatt leállt a termeléssel. Irena Tenodi azonban elmondta, hogy már az év elején, jóval a járvány kitörése és a rendkívüli állapot bevezetése előtt, gondok voltak a munkavállalók juttatásainak kifizetésével.
– A januári fizetésünket már három részletben kaptuk meg. Antonio Brotini, a vállalat tulajdonosa bejelentette, hogy a februári fizetésünket is szintén részletekben, valószínűleg kettőben kapjuk meg. A helyzetnek márciusban kellett volna, hogy rendeződjön. Közben a vállalatunk igazgatónője beadta felmondását és megnyitotta saját konkurens vállalatát. Így a tulajdonos vette át a vállalat igazgatói teendőit. Ez idő alatt munkánk volt, munkaidőn túl is sokat dolgoztunk. Főleg arab papucsokat gyártottunk, és készítettünk termékeket más nagyobb vállalatok számára is. Itt drága, jó minőségű lábbelikről van szó, amelyek iránt nagy a kereslet. Márciusban aztán jött a koronavírus-járvány. A gyártósoron csak kevesen dolgozhattunk, be kellett tartanunk a kétméteres távolságot. Egy idő után már csak arab papucsot gyártottunk, mert az anyavállalattól egyáltalán nem érkezett nyersanyag. Egyszer aztán a tulajdonos egy értesítést juttatott el hozzánk, amelyben azt írta, hogy szeptemberig nincs munka, és pénze sincs, hogy fizessen minket, míg otthon vagyunk. Ekkor a munkások elkezdték beadni felmondásukat. Sokan közülük, körülbelül negyvenen-ötvenen, átmentek az egykori igazgatónő vállalatába dolgozni. Körülbelül ötvenen, köztük én is, maradni akartunk és folytatni szerettük volna a gyártást a Leonardo vállalatban – nyilatkozta Irena Tenodi.
Irena Tenodi, a Leonardo önálló szakszervezetének elnöke (Patyi Szilárd felvétele)
A helyi szakszervezet vezetője elmondta, hogy fizetést nem kaptak, de arra ígéretet kaptak, hogy október 5-én újraindul a termelés, és akkor a helyzetük rendeződni fog. E helyett azonban végül a hatvan dolgozó, akik még kitartottak a vállalat mellett, felmondást kaptak úgy, hogy erről csak véletlenül szereztek tudomást.
– Mi, akik maradtunk, egy szóbeli ajánlatot kaptunk, hogy ha elállunk a végkielégítéstől, akkor abban az esetben a tulajdonos biztosan visszavesz bennünket. Kevesen mondtak le önként a végkielégítésről, főleg azok tették ezt meg, akik egy-két éve voltak munkában, és a végkielégítés összege így náluk nem tett ki 20–30 ezer dinárt. Így ők úgy számoltak, hogy nekik jobban kifizetődik lemondani a végkielégítésről és aztán visszatérni a vállalathoz, mint felvenni a végkielégítést és munka nélkül maradni. Természetesen, aki tíz-tizenöt éve dolgozott a vállalatnál, nem akart lemondani a végkielégítésről. Van egy konkrét esetünk is. Dolgozott a vállalatnál egy siketnéma házaspár, akiket rábeszéltek arra, hogy írják alá, hogy lemondanak a végkielégítésről, és ezért később nem perlik be a vállalatot. Ez a dokumentum jogilag érvénytelen, mert az ország alkotmánya szerint senki nem mondhat le saját végkielégítéséről. Tegyük hozzá, hogy amikor a médiához fordultunk ügyünkkel, és elmondtuk a sajtó képviselőinek, hogy ilyesmi folyik nálunk, akkor a vállalat felhagyott ezeknek a papíroknak a felajánlásával és az ajánlat hangoztatásával. Aztán június 6-án mindannyiunkat kijelentettek. Senki nem küldött nekünk üzenetet vagy nem hívott fel minket, hogy értesítsenek arról, hogy hétfőtől nincs betegbiztosításunk. Egy kolléganőnk elment az orvosához a kórházba a beutalóért, mert műtétre volt időpontja. A kórházban mondták neki, hogy nincs hitelesített betegkönyve. Az asszony szinte teljesen összeomlott, mire szerezni tudott valamilyen papírt, amellyel másnap elmehetett a kórházba a műtétre. Ekkor mi is ellenőriztük saját betegbiztosításunkat. A világhálón van egy felület, amelyen ez megtehető. Ekkor kiderült, hogy egyikünknek sincs betegbiztosítása. Ezután egyenként felhívtuk a vállalatot, és kiderült: mindannyiunkat kijelentettek, anélkül hogy bármilyen végzést adtak volna nekünk erről. Ez a törvény megsértése. A törvény szerint nekünk végkielégítést kellett volna kapnunk, majd végzést kellett volna adniuk a munkaviszony megszűnéséről és csak utána jelenthettek volna ki minket. Ők fordítva csináltak mindent. Tíz nappal a kijelentés után kaptam meg a végzést. Ekkor jelentkeztem a munkaközvetítőnél, később pedig máshol kaptam állást. A hatvan személy között két terhes nő is van. Tudomásom szerint ők még munkaviszonyban vannak, ugyanis a törvény szerint terhes nő nem kaphat felmondást – mesélte Irena Tenodi.
A munkavállalók nem, hogy végkielégítést nem kaptak, de bérük kifizetése is elmaradt.
– A márciusi fizetés volt az utolsó, amelyet megkaptuk. Körülbelül egy hete kaptuk kézhez a májusi fizetéspapírt. Tehát nincs kifizetve az áprilisi és májusi járandóságunk, valamint a júniusi hat nap. Emellett tartoznak többek között az útiköltséggel, a végkielégítéssel. Én két évet dolgoztam a vállalatnál. Valamivel több mint 100 ezer dinárral tartoznak nekem. Képzeljék el, hogy aki tíz évet dolgozott, annak mennyivel tartoznak – magyarázta Irena Tenodi.
A vállalat egykori dolgozói nem tudják, ügyükkel kihez fordulhatnának. Peres eljárás elindítását fontolgatják.
– Először a munkaügyi felügyelőséghez fordultunk, ők a bírósághoz irányítottak minket. A bíróságon viszont azt válaszolták, hogy addig, amíg nem pereljük be a vállalatot, nem illetékesek az ügyben, és visszaküldtek minket a munkaügyi felügyelőséghez, mondván, ez az ő hatáskörük. Kértünk segítséget a szakszervezettől, jártunk a helyi polgári jogvédő irodában, még az olasz konzul is bekapcsolódott a történetbe, aki felhívta a tulajdonost. Tehát minden ajtón, ahol csak lehetett, bekopogtattunk. Amikor a polgári jogvédő irodához fordultunk, és az olasz konzul felhívta a tulajdonost, akkor fizették ki a márciusi fizetésünket. El kell mondani, hogy nagyon sokat köszönhetünk Hugyi Istvánnak, Szabadka Város Önálló Szakszervezetei Szövetsége elnökének, minden egyeztetésnél, megbeszélésnél ő segített nekünk, neki köszönhetjük azt, amit eddig elértünk. A tulajdonos azt állítja, nincs pénze, nem sikerült a járvány előtt eladott termékeket megfizettetnie. Azt mondta, a kötelezettségeinek teljesítése elől nem menekül, kifizet bennünket, amint pénzhez jut. Jelenleg tanácstalan vagyok. Ügyvéddel is egyeztettünk. Az ügyvéd azt mondta, nincs más megoldás, mint hogy bírósági úton intézzük a dolgot. Egyelőre várunk, hogy a tulajdonos mit jelez vissza nekünk. Szeretnénk elkerülni, hogy a bíróságon viaskodjunk. Ki tudja, meddig tartana. Szeretnénk, ha békés úton megoldódna a helyzetünk. A pénzre pedig a munkásoknak szükségük van. Egyre nehezebb munkát találni, hiszen mindenki a járványhelyzet következményeit nyögi – mondta Irena Tenodi.
