A Művelődési Ház kiállítótermében megtartották a Topolyai Téli Esték elnevezésű előadássorozat első programját. A hagyományos rendezvény megnyitóján a Művelődési Ház igazgatónője, Csípe Tímea köszöntötte a népes hallgatóságot, akik megtöltötték a kiállítótermet.
A nyitó előadás témája az idei Mátyás-emlékév apropóján maga az 575 évvel ez előtt született Mátyás király volt, illetve az uralkodása alatti Magyarország déli végein történt események. Nagy Tibor az egyik legnépszerűbb történelmi figuraként jellemezte Mátyás királyt annál is inkább, mivel ő az a történelmi személy, akiről a legtöbb mesénk szól. Így már gyermekkorban megismerkedtünk ezzel az uralkodóval, és ha nem is száz százalékos történelmi hűséggel, de mégis megismerkedtünk valamelyest az életével.
– A mese az a szóval írott történelem, amely apáról fiúra száll, amit mindenki elmesél, tovább ad valakinek. Nem mindenki olvas könyveket, vagy néz történelmi filmeket Mátyás királyról, és nincs mindenkinek lehetősége arra, hogy eljusson olyan helyekre, ahol Mátyás megfordult, és véghez is vitt valamit. Viszont a mese mindenkihez eljut. És az, hogy mennyi mese szól róla, egyfajta bizonyíték, hogy a maga korában Mátyás bizony nagyot alkotott – mondta Mátyás király és a déli végek című előadása bevezetőjeként Nagy Tibor történelemtanár.
A folytatásban az előadó kihangsúlyozta, hogy a címben szereplő déli végek nem azonosak a mai Vajdaság területével. A szóban forgó déli végek sokkal inkább délebbre, a mai Belgrád alatt húzódtak. Ennek tekintetében az ország és a királyi sereg is sokszínű volt nemzetiségek tekintetében. A királyi seregben csehek, morvák, románok, németek, horvátok és szerbek is jeleskedtek.
Nagy Tibor érdekfeszítő előadása (Sihelnik Ágnes felvétele)
Mátyás apja, Hunyadi János után egy végvárrendszert örökölt, amelyet a magyarok még 1397-ben kezdtek el építeni. Ennek a végvárrendszernek természetesen az volt a feladata, hogy a törökök támadásaitól megvédje Magyarországot. Ez a végvárrendszer indult Szörénytől, Orsaván keresztül, Galambócon át húzódott Nándorfehérvárig, illetve Zimonyig. Majd a Száván Szabácsig, Szrebreniken, Tésányon, Jajcán, Kninen, Scardonán át Klisszáig. A végvárrendszer hibája az volt, hogy mindössze egy vársort képezett, és ha ezen a török seregek átjutottak, már is bent voltak az ország belsejében. Ezért Mátyás kiépíttetett egy második végvárrendszert is, amely Karánsebesnél kezdődött, Lugoson és Temesváron keresztül haladt a Tiszáig, többé-kevésbé a mai Becséig. A Tiszától húzódott a Dunáig Péterváradot és Újlakot érintve, onnan pedig Krupa és Zengg irányába. A végvárrendszerek hatékonyságának fokozása, illetve védelme érdekében Mátyás a végvárrendszerektől délre bánságok kialakítását helyezte kilátásba. Így keletkezett a szabácsi, jajcai és szrebreniki bánság.
A déli végeken zajló harcok során Mátyás több alkalommal is állomásozott Futakon. A törökök által elfoglalt bosnyák várak ostromai után maga mellé állította a megmaradt török csapatot, akik hűségesen szolgálták a magyar királyt. A kiürült szerémségi területekre szerbeket telepített be, akik így védelmet kaptak, ugyanakkor adót fizettek a királynak, és ellátták a végvárakban szolgáló katonaságot.
Mátyás király később öt évre szóló fegyverszünetet kötött az Oszmán Birodalommal, amit további két évre meghosszabbítottak. 1490-ben, a fegyverszünet utolsó évében a király tisztázatlan körülmények között elhunyt. Mátyás halála után a Jagelló ház került a trónra, de koránt sem tudták olyan hatékonyan védeni az országot, mint Mátyás király, aki a meséken át még napjainkban is uralkodik – hallottuk az előadótól.
Február 13-án környezetvédelmi téma szerepel terítéken, Szabados Klára Tájvédelem és tájértékek című előadására várják a hallgatóságot a megszokott időben, a megszokott helyen.
Nyitókép: Nagy Tibor érdekfeszítő előadása (Sihelnik Ágnes felvétele)
