2024. december 26., csütörtök

Magány-asszociációk

L. Móger Tímea: Homo labilis. zEtna-Basiliscus, 2018.

            „az emberek alkalmazkodnak

                                                                                  a körülmények nem

                                                                                  aki teremti a körülményeket

                                                                                  annak agyában születik meg

                                                                                  a magány”

                                                                                  (L. Móger Tímea: Látomás)

Lennert Móger Tímea Homo labilis című verseskötete a zEtna Kiadó Vulkánfíber-sorozatának 31. darabjaként jelent meg. A zombori születésű, fiatal doroszlói írónőnek ez a harmadik önálló kötete. Költeményeit több vajdasági, illetve Kárpát-medencei magyar folyóirat és internetes portál közli. A Szélnek feszül a táj című versantológia és a Szeged effekt-antológiák szerzője, versei és versfordításai jelentek meg a Magyar PEN Club többnyelvű költészeti antológiájában. Tagja a Fiatal Írók Szövetségének.

Első kötete, a Kollázs (2012) kapcsán Fekete J. József kiforrott világképű, az önkifejezéshez megfelelő formát meglelő, egységes hangfekvésű költőként méltatta Lennert Móger Tímeát. „Akkori kötetében a kettősségek közötti feszültséggel viaskodott, olyan ellentétekkel, mint a társas lét és a magány, a megmutatkozás és a rejtőzködés. Ezekre épült rá később az elmenni vagy maradni dilemmája, amiből egy kisjátékfilm (Menni vagy nem lenni) forgatókönyve is kilombozódott.” (Fekete J. József: „Amikor a szenvedés normális állapot” In: Magyar Szó, 2015. június 11.) Ezt követte az Innensemerre szigetecske (2015) c. kötet verseinek Duna menti mikrokozmoszából nyíló világa, a mélyszegénység, a kiszolgáltatottság és újra a magány hívószavaival.

A Homo labilis c. kötetben a négy tematikus ciklusba rendezett versek (Káin és (B)Ábel, Vérkép, Az élet verseit eteti, Az ember halai a nap vizében) vagy inkább versgondolatok, asszociációs fragmentumok, költői szó- és mondatjátékok újfent a magány problematikáját fonják körül.  „A pokol a másik ember”, idézhetjük Sartre-t, az egszisztencialista létfilozófia „pápájá”-t, a verseket olvasva azonban nemcsak a „társas magány”-ról, de társadalmi, közösségi, migrációs számkivetettek meg nem oldott élethelyezetei és fel nem oldott feszültségei is torlódnak a sorok között. Az első ciklus „töredékei” az elvágyódásé, a csöndé – mely akár a létezés csöndje is lehet – lételméleti elgondolások felé viszik olvasóit. (Idegen vezetés, Csöndet, Látomás) A második ciklusé a párkapcsolati magány, a férfi-nő-örök-ellentét, mely mégis egy egész két feleként, egymás melletti magányban vegetál. (Magány-asszociáció, Vérkép, Kései simogató, Látomás)

„a férfiak szemében

álom van

férfiak szemében

álmomban

megszakad a szívem

értük

nem igen

a nők szemében

álom van

nők szemében álmomban

megszakad a szívem

értük”

A harmadik ciklusban található Fészekhagyó, Vers a távolba és a Hagyaték az otthontalanság, a honvágy magányát rajzolja, az Imám pedig a hit erejét és az örök „körforgás rendjé”-t.

Az utolsó szegmens prózaverseinek csendes belenyugvása zárja a kötetet, szinte transzcendens dimenziókba emelve a megválaszolandót: „Bizonytalan életfilozófiák rettentenek el a magánytól. Az igazságtól. Könnyű vagyok. Létbizonytalan. Legtöbb ember. Hontalan.”

Kulcsár-Szabó Zoltán irodalomtörténész szerint a modern költészet ismérve az a konfliktus vagy feszültség, ami a nyelv létesítőereje (performativitása, önreprezentációja) és a lírai szubjektivitás, a „lírai én” szövegbe íródásának lehetetlensége között fennáll. Lennert Móger Tímea verseit olvasva úgy érezhetjük, ha kortárs költőinknek nem is sikerült feloldaniuk ezt az ellentétet, verseikkel azonban betöltik azt a hiányt, amit a létezés nagy kérdéseire választ keresve érezhetünk.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás