A karácsony napját megelőző napon faluhelyen böjtös ebéd került az asztalra, még abban a régi „átkos” egypárti világban is. Igaz, akkoriban nem karácsonyfát, hanem „újévi fenyőt” állítottunk. Ez még valahogy belefért a vallástagadó pártideológiába is. Bánát falunépe akkor is karácsonyra készült, karácsony böjtjén pedig mézes mákos csík is került az asztalra. Párttagság ide vagy oda, mindenki tartotta magát a hagyományokhoz, családi körben karácsony böjtjén a szokásos étrend került terítékre.
A Hódegyházán működő pártalapszervezet minden közérdekű témát, a falu életét befolyásoló dolgot megvitatott. A párt szellemiségével ellenkező dolgokat igyekeztek kigyomlálni a közéletből. A pártalapszervezet karácsony táján is összeült évértékelőre. Hogy, hogy nem, de napirendre került a karácsonyböjti mákostészta-evés kérdésköre is. A buzgó pártkatonák egyike megvitatásra javasolta a tudomására jutott információt, hogy a Máté párttársuknál karácsony böjtjén mákos csíkot ettek! Márpedig ez nincs összhangban a pártélet tisztaságával. A tagságnak nem volt ajánlatos karácsonyfát állítani, templomba járni, na meg mákos tésztát enni karácsony böjtjén.
Az ülés részvevői egyre inkább bíráló hangnemben szóltak tagtársuk vallásos viselkedésére utaló, böjtös mákos csík evéséről. A látszólag ártalmatlan mákos tésztából éjszakába nyúló vita kerekedett. Borsos Pali bácsi, a szövetkezet traktoristája is részt vett az ülésen. Régi jó szokáshoz híven erre az ominózus pártülésre is borozgatás után érkezett. Tűrte, elég hosszú ideig tűrte a meddő, parttalan vitát, majd egyszer csak szót kért és felállt:
– Azt nem tudom, emberek, hogy a pártnak mióta van étrendje...
