Nem lehet egyedül, aki az új év kezdetén naplóírásra adta fejét, hiszen a naplóírás népszerű műfaj. Gyerekes, gondolják sokan, de ők biztosan nem olvasták a 13 éves Anne Frank (cenzúrázatlan) naplóját. A napló felénk talán leginkább Csáth Gézához kötődik, a francia felvilágosodás nagyjainak naplóit bizonyára kevesen olvasták, de a naplóirodalom átjárhatatlan őserdő, szinte minden író fontosnak tartotta gondolatai följegyzését, de a Nirvana együttes öngyilkosságba menekülő frontembere is érzékeny naplóíró volt, nem különben Frida Kahlo mexikói festőművész. Hozzánk persze közelebb áll Márai Sándor naplója, vagy Füst Miláné, Móricz Zsigmondé… engem például lenyűgözött Szentkuthy Miklós 300 ezer oldalas kéziratos naplója.
Ám ekkor került a képbe a leginkább megszállott, Buckminster Fuller (1917–1983) amerikai költő, író, filozófus, kozmológus, feltaláló, autodidakta formatervező, matematikus, tervezőmérnök, építész, aki Dymaxion Chronofile elnevezésű munkájában 15 (!) percenként tett bejegyzést, amivel szerintem lekörözte a közösségi oldalak mai feltöltőit. Fuller időközben számos tudományos munkát publikált, könyveket tett közzé, egyben létrehozta a XX. század EGYETLEN emberének szinte teljes archívumát. Feljegyzéshalma 80 méterre magasodna, ha egymásra raknánk a kéziratoldalakat, a külső vonatkozásokkal – kacatokkal – gyarapított naplója 45 tonnát nyom! Kétségtelenül súlyos öndokumentáció.
