Ön vajon hogyan reagálna, ha egy ismeretlen megölelné? Mosolyogva közelítene, mondván, ma van az ölelés világnapja: megölelhetem?
Hétfőn, a világnapon a tavankúti iskolások Szabadka főterén ezt tették. Voltak, akik a kedves szavakra nem is válaszoltak, mások egyenesen elkergették őket, ismét mások pedig megdicsérték a fiatalokat, sőt el voltak ragadtatva az ötlettől, és voltak olyanok is, akik azt kérdezték, micsoda ötlet ez hétfőn reggel ölelést kínálni. Mint a diákok mondják, egy idős néni megengedte, hogy megöleljék, és azt kérdezte, mennyit kell fizetnie érte.
Mennyire feszültek vagyunk, mennyire zárkózottak és elutasítóak, ez elgondolkodtató.
Ugyanez a helyzet a közlekedésben is. A legtöbb esetben az egyik autós a másikra türelmetlenül rádudál, közben látszik, hogy szitkozódik, de persze előfordul, hogy halljuk is a gyalázkodást. Csak elvétve akad olyan vezető, aki mosolyog egyet, amikor esetleg vét a másik valami apróságot. A mosolyra nem lehet indulatosan válaszolni. A legjobb válasz a visszamosolygás. S ettől az ember jobban érzi magát, nem a feszültség halmozódik benne, hanem valamilyen megbocsátás, a jóindulat parányi részecskéje szorul egy kellemetlen helyzetbe.
Az ölelés is jó. Oldja a stresszet, beindítja a boldogsághormonokat, bizalmat épít és pozitív energiát sugároz. Miért is utasítanánk el, ha valaki ingyen ölelést kínál? Lehet, hogy csak pár percre érezzük jobban magunkat, de az is lehet, hogy az egész napunk jobb lesz, mint az ölelés-mentesek szoktak lenni.
