A minap a posta előtt megállított egy fiatal lány, aki képeslapokat árult. Forgalmasabb napokon időről időre feltűnik ott egy-két ilyen képeslapárus, akik hol az Unicefnek, hol egyéb segítő szervezeteknek gyűjtenek a képeslapok árából. Őszintén szólva én sem veszek mindig, de már többször segítettem. Most nagyon siettem volna elintézni a piaci bevásárlást, ezért nem szándékoztam megállni, de a leányzó elém ugrott, és azt mondta, álljak már meg legalább én, mert mosolygok, a többiek meg olyan morcosak ma reggel, mindenki csak kikerüli, lerázza őket. Hát erre mit lehet mondani, csak vettem képeslapot, valami Disney-figurásat, hogy legalább a lányok játsszanak vele. A lánynak egyébként abban igaza volt, hogy nagyon sok a mogorva ember, aki fesztelen arccal jár-kel az utcán. Nekem szokták is mondani, hogy te olyan mosolygós vagy, általában jó a kedved, biztos semmi gondod sincs. Hát, szerintem ez hozzáállás kérdése, hozzáállás a világhoz, önmagunkhoz, a történésekhez. Hogy van-e gondom? Hát nyilván, a gondok arra valók, hogy megoldjam őket, és tanuljak belőlük. Szóval maradok jókedvű.
