Nem a múltban, sem a – szebbel kecsegtető – jövőben kell élni, hanem itt és most; a pillanat minden percét élvezve, az apróságoknak is örülve – állapítottuk meg egy későbe nyúló esti baráti vacsora során. Másnap reggel vendéglátó kollégám, barátom súlyos balesetet szenvedett. Kerékpárja első kereke egy kellően nem jelzett útfelújítás homok- és kavicstúrásába „ragadt”, ő pedig átesve a bringán, fejét az útszegélybe verte. Mintegy 20 percig lehetett eszméletlen, csak a mentőkocsiban tért valamelyest magához. A sürgősségin az életveszélyes-határos sérülések közül szerencsére „csak” koponyarepedést állapítottak meg. Ma már jobban van.
Valamivel később ugyanott és szakasztottan ugyanúgy egy srác is pórul járt. Ő sajnos nem élte túl. Ekkor már kihívták az útügyi illetékeseket... is.
A számtalan bizarr történetet író ÉLET sajnos nem újrajátszható, nem visszapörgethető. Nincs ráadás, pótvizsga, második nekifutás. Ma vagy, holnap...!?
Most örülj hát, mert most van az ideje!
