Mindig csodáltam a Kosztolányiék által leírt kávéházi életet. Volt egy hely, ahol az írók, irodalomkedvelők megbeszélték a saját és a világ nagy dolgait. Irodalmit meg politikait egyaránt.
A kávéházi élet az utóbbi 20 évben mintha teljesen kiveszett volna az életünkből. Ennyire elszegényedtünk, vagy annyira elmagányosodtunk volna? Vagy igényünk sincs rá, mert kezünkben az okostelefon meg az okos táblagép, és máris el vagyunk látva hírekkel a barátokról, ismerősökről.
Csakhogy a kávéházi beszélgetést ez nem helyettesítheti. Egy-egy színházi előadás vagy kiállításmegnyitó után nagy ritkán előfordul, hogy beülünk valahová.
Leggyakrabban nyáron a fesztiválok idején. Ezért is örülök a nyárnak, benne a kötetlen találkozások lehetőségének. Pénteken este megkezdődött Palicson az Etnofest, még néhány nap, és kezdődik a Dombos Fest, aztán a Tanyaszínház, az európai filmek fesztiválja Palicson, ezt követi az Interetno Fesztivál – a nagyszerű kulturális élmény mellett találkozási lehetőségek, ha nem is kávéházban, de valahol a löszfal alatt, a szalmabálákon Kavillón vagy a csodálatos palicsi Nyári színpadot körülvevő parkban.
Fesztiválozzunk, ne nézzünk tévét, és ne görnyedjünk a kütyük fölé, inkább élvezzük a zenét, a színházat, a filmet!
