Dühítő, amikor elmegyek egy bevásárlóközpontba, üzletbe azért, hogy a telefonon kapott értesítésben szereplő vagy reklámban látott árleszállítást kihasználjam, közben elgondolom, ha már éppen ott vagyok, veszek még ezt-azt, s mikor odaérek, kiderül, hogy pont az általam elsősorban keresett olcsó termékből nincs már egy darab sem. Mit lehet ilyenkor tenni? Lehetne persze durcáskodni, elvszerűen viselkedni, sarkon fordulni, és nem venni az ég adta világon semmit, csak hát az ember munka után megérkezik, el akarja intézni a bevásárlást, így aligha fogja minden alkalommal venni a fáradtságot, hogy a választott helyett egy másik boltot keressen fel, s ott intézzen el mindent, miközben az egyikben már éppen bent sétálgat. Szóval, elkönyveli, hogy az nincs, amiért legfőképpen jött, s megvesz minden mást, amire szüksége van. Nem egyszer jártam az utóbbi időben így a leárazott tejfölökkel, joghurtokkal, sajtokkal, hústermékekkel, de elemekkel, szúnyogirtókkal is…
A napokban megint jön a telefonra egy értesítés, hogy lám, az egyik technikai szaküzletben csaknem féláron adják az autós mobiltöltőt. Az enyém meg éppen elromlott, s utazásra készülök. A reklámozott termék, persze, csúcsszuper, gyors töltésre alkalmas, több kimenettel rendelkezik, így szinte mindenki tölthet autózás közben, s potom pénzbe kerül. Gondoltam egyet, megnézem. Aztán még egyet gondoltam, rémlettek a korábbi sikertelen vásárlási kísérletek képei, s azonnali döntést hoztam: van itt a lakóháznak szemben egy kínai bolt. Betértem, szupergyors töltést ígérő háromszáz dináros szerkentyűvel jöttem ki. Olcsóbb, mint az akciós. Most már csak azon eszem magam, vajon működik-e?
