Tavaly március 1-én 300-ról 350
dinárra, tegnap pedig 350-ről 387-re
drágult a tévé-előfizetés, azzal, hogy
ezt az áremelést visszamenőleg, azaz
március elsejétől alkalmazzák.
A villanyszámlán bevasalt összeg
sokakat eleve felháborít, de nyilvánosan
nem nagyon tiltakoztak. A tavalyi
drágításkor a Liberális Demokrata
Párt ifjúsági tagozata szervezett megmozdulást
a közszolgálatinak nevezett
RTV székháza előtt, mondván, hogy
2000 óta szinte csak annyi történt,
hogy a Milošević-rezsim vérlázítóan
uszító stílusán finomítottak egy kicsit.
A SZRTV reagálása már akkor valami
olyasmi volt, hogy kuss, „akár 386 dinárt
is fizethetnétek”. Tegnap tehát csak
beváltották a tavalyi „fenyegetést”.
A felháborító nem is annyira az
akarod–nem akarod módon történő
harács, hanem az, amit ezért nyújtanak,
személy szerint ugyanis akkor
sem nézném, ha ugyanennyit – naponta
– az állami tévé nekem fizetne.
Azt nézzem, amint az egyiken a nemzet
kakis bölcsőjének elveszejtése (olv: Kosovo)
ügyében fejtágít valami félnótás,
a másikon meg, amint Šešelj evokálja
(„Oj Slobo šalji nam salate, biće mesa,
klaćemo hrvate!”) a gyilkolás szép
napjait?!
