Régen szeptember 1-jén kezdték a búza vetését. Azt tartották, ha ezen a napon kerül földbe a mag, bő termést hoz. Ilyenkor fogták hízóra a jószágot, ha karácsony táján disznótort terveztek. Úgy tudták, ha szeptember 1-jén esett, esős őszre számíthattak a gazdák. Kisasszony napja (szeptember 8.) a cselédek szolgálatba lépésének az ideje volt. Hittek abban, hogy ekkor meglátni a felkelő napban Máriát. Ilyenkor búcsúznak a fecskék, és lassan útra kelnek a költöző madarak.
Szent Mihály napja (szeptember 29.) is jelentős évforduló a népi kalendáriumban. A gazdasági évet lezárták, a legelőre hajtott állatokat visszaterelték, elszámoltak a juhászokkal, és aki becsületesen dolgozott, leszegődtették a következő esztendőre. Ekkor kezdődött a kukoricatörés, amivel elindult a kisfarsang, a lakodalmak őszi időszaka.
Iskolába azonban nem szeptemberben indultak egykor, hiszen a gazdasági munkák idején minden kézre szükség volt otthon.
Szent Mihály hava, őszelő, földanya hava. Régi elnevezései szeptembernek. Ehhez a hónaphoz is számos népi eredetű megállapítás fűződik. Az évszázados megfigyeléseket persze fönntartással fogadhatjuk ma már, hiszen másként élünk, mint akár fél évszázada. Ettől függetlenül érdemes megfontolni ezeket a régi megfigyeléseket, jól jöhetnek még a mai hétköznapokban.
