A látszat sokszor csal. Olykor végzetes félreértéseket szül. Ez Mauritius egyik festői hegye, a délnyugati partnál magasodó Le Morne Brabant lábánál jutott eszembe.
De előbb a csalóka látszatról.
Egy rég látott rövid videobejátszás pörög lelki szemeim előtt. Munkájáról érkezve a férfi (férj) belép a lakásba, és rövidesen főzni kezd. Míg a tészta fő, két személyre terít, hatalmas csokrot helyezve az ebédlőasztalra, sejtetve, hogy párját (feleségét) várja izgatottan. A tűzhelyen már rotyog a paradicsomalapú öntet is. Egy pillanatban a mártásos edény mellé ugrik a fehér angóramacska (amely a videó elején osont be vele a lakásba), és annak fogójára lépve felborítja az egészet. A férfi gyorsan felkapja a cicát, amelynek szőrét helyenként pirosra festette a mártás. Egyik kezében a cicus, a másikban a nagy konyhakés, amellyel éppen snidlinget, vagy petrezselymet készült vágni.
Erre betoppan a hölgy... és majd elájul. A nagy kés és a „véres” macska láttán egyértelmű következtetést von le, pedig... Itt a videó véget ér.
A Le Morne sötét múltja is egy tragikus félreértés eredménye. A rabszolgatartó éra vége táján, sok százan e hegyre szöktek gazdáiktól és annak réseiben bújtak meg. Ezt a hatóság is tudta, de nem bántották őket. Csak azért küldtek oda később (1835 februárjában) katonákat, hogy elújságolják; nyugodtan lejöhetnek már, eltörölték a rabszolgaságot. Sokan azonban azt hitték, el akarják őket fogni, és a rabszolgaság helyett – az 556 méter magas monolitról a mélybe vetve magukat – inkább a halált választották.
A Le Morne lábánál ma UNESCO-oltalom alatt álló kegyhely állít ennek emléket.
