Minap a számítógépem memóriájának takarítása közben kezembe került egy, a Zentai Történelmi Levéltárból származó lista digitalizált változata, amelyen a Zenta község területén 1993-ban magánkézben lévő kocsmák, kávézók, éttermek, klubok, illetve gyorssütödék vannak felsorolva, és miután összeszámoltam a listán lévő több mint ötven „kocsmakulturológiai” és vendéglátó intézményt, hiszem azt, hogy a lista összeírójában fel sem merült, hogy több mint négy évtizeddel később a legtöbbjük már csak a mi, vagyis az idősebb generáció emlékezetében él, a hétvégi kvaterkázások során, egymás között nosztalgiázva visszatérő témaként felemlegetjük a velünk megtörtént kellemes, vagy pedig kellemetlen élményeket. Manapság viszont szinte mindkét kezünkön össze lehet számolni, hogy hol is lehet feltölteni a hét közben igencsak lemerült „akkumulátorcelláinkat”.
A kezembe került lista szerint egykoron a község falvaiban is voltak kisebb-nagyobb lebujok, azóta viszont ezek tulajdonosai is feladták az egyre nehezebb életkörülményekkel és egyre rohamosabban változó világgal szembeni szélmalomharcukat.
Márpedig egy adott közösségen belül vannak olyan intézmények, amelyek annak szellemét és szívét képviselik: ilyen a templom, a helyi futballcsapat, a színház, és tetszik vagy sem, a kocsma és az étterem is.
