Kézmosás (Pexels/Edward Jenner)
Semmelweis Ignác, a fiatal magyar orvos 1845-ben kezdett el a Bécsi Közkórház szülészeti osztályán dolgozni, ahol hamarosan felfigyelt a kismamák magas halálozási arányára. Az anyák 13–30 százaléka hasi fájdalomra panaszkodott, belázasodtak, bűzös folyás és vérzés párosult a betegséggel, ami végül vérmérgezéssel és halállal végződött. Semmelweis Ignác belevetette magát a kutatásba, de csak akkor jött rá a titokzatos betegség okozójára, amikor orvos barátja boncolás közben megvágta a kezét és nem sokkal később ugyanabban a betegségben halt meg, mint a kismamák. Semmelweis ugyan nem ismerte még a baktériumokat, de látta, hogy orvostársai a boncolás után szüléseket vezettek le. Hirdetni kezdte, hogy kezet kell mosni minden vizsgálat előtt.
Kinevették és tévútnak nevezték a betegség megelőzésére tett javaslatát. Voltak, akiket kötelezett a kézmosásra: azt követelte, hogy klórmészoldattal mossanak kezet a szülés levezetése, vagy a vizsgálat előtt, és a halálozási arány ezt követően 1-2 százalékra visszaesett.
Sokan kinevették az anyák megmentőjét, nem vették komolyan a 19. században a kézmosást és fertőtlenítést, ami később az orvoslás alapja lett.
Most, a járvány idején, ismét nagyon fontos a kézmosás. Legalább 20 másodpercig kell dörzsölni a kezünket szappannal. Apróság, de nagyon fontos. Tartsuk be!
