A minap olvastam egy cikket, hogy kezdenek idegeskedni a húsipari vállalkozók és dolgozók, mivel egyre jobban megérződik a gazdasági kiesés rajtuk is, az, amit a világjárvány hozott. Lelassult a forgalom az éttermekben, két kézzel húzták fel a turizmus kézifékét, egyszóval egy picit megállt az élet. Valahogy nem tudom őket annyira sajnálni, ha azokra a zenész kollégáimra gondolok, akik eddig teljes mértékben
a zenéből éltek.
Persze a biztonság és az egészség az első, de őket a honatyák lazán a szőnyeg alá söpörték, bármiféle tervvel a tarsolyban, arra vonatkozólag, hogy mi lesz a szórakoztatóiparban bohóckodókkal, akik nem valóságshow-ban csinálnak magukból majmot, vagy akik nem válnak hirtelen teniszsztárból profi virológussá…
A végén pedig kapjuk a dorgálást és a szemrehányó megjegyzéseket a vezetőktől, hogy a vírus terjedése miatt csakis mi vagyunk a felelősek, mivel az állam „mindent” megtett.
