Bezabáltam az új világrendből. Úgy érzem, átestünk a ló túlsó oldalára. Kötelezővé tették minden zárt térben a maszk viselését, a kéz fertőtlenítését, és ezzel olyan félelmet ültettek el az emberekben, hogy sokan közeledni sem mernek a másikhoz. Ráadásul nemcsak a vírustól félünk, hanem a pénzbüntetéstől is, ha esetlen rajta kapnának bennünket azon, hogy zárt térben nem viselünk maszkot. Ennek a félelemnek a tanúbizonyságát tapasztaltam a minap is, amikor a kislányom elment hittanra. Összesen hárman voltak, két gyerek és a nővér, aki a hittant tartotta. Bevonultak a méretes templomba, a két diákot „két kilométerre” ültették egymástól, és kötelezték őket, hogy a maszkot az orrukra felhúzva üljék végig az órát. Ettől teljesen felment a pumpám, hiszen mindössze hárman voltak abban az óriási térben. A tanító persze csak egy porszem a rendszerben, aki igyekszik megfelelni az új világrendnek, és fél az esetleges büntetéstől, ha nem úgy cselekszik, ahogy elvárják tőle. Mégis fortyog bennem a dolog, és félreértés ne essék, ez nem a nővérre irányul. A kávézókban ott ülnek rakásra a felnőttek, legtöbbjük maszk nélkül, a gyereket meg maszk viselésére kötelezzük sokszor indokolatlan helyzetben is, mert ők még nem mernek visszaszólni, tiltakozni.
Nyitókép: Egyszer kordokumentum lesz 2020 nyara: gyerekek maszkban tekernek (Ótos András felvétele)
