Szerkesztőségi feladat gyanánt körbejártam a környék csárdáit. Jó drága kirándulás volt, ráadásul kiábrándító. Rendezetlenség mindenütt, az egyik helyen túlcsordult kukák fogadják a vendéget. De most nem ezzel a környezeti nemtörődömséggel, hanem a nyelvi hanyagsággal kívánok foglalkozni.
Az egyik csárda étlapja – többségében magyar településen – halpaprikást kínál, noha a szerb nyelv is megkülönbözteti a halászlét, a halpaprikást, de még a halpörköltet is. Itt viszont csupán paprikás szerepel, az is helytelenül, hal
paprikásként föltüntetve.
Aztán van egy tétel: Perkelt od soma ili štuke, magyarul harcsa perkelt. Mintha a magyarban nem létezne a pörkölt szó! Harcsapörkölt persze létezik, általában túrós csuszával tálalják. Viszont hova tűnt a magyar elnevezésből a csuka? Ha már valaki evett csukapörköltet, nem téveszti össze a harcsapörkölttel, bár az előbbit is tálalhatják túrós csuszával, túrós nokedlivel, de a szakértő inkább a vadas zsemlegombócra
hagyatkozik.
És most jön a poén: šaran na rašljama – sült ponty csíptetett. Ezen bizony elméláztam egy kicsit, ugyan mi a manó lehet? Az ára finomságra utal. Végül beugrott, évekig szinte ugyanabban az időben kempingeztünk a gombosi strandon egy boszniai famíliával. Az 1928-as árvíz után visszamaradt tó halban gazdag, a szomszéd családfő már pirkadat előtt kint volt a vízen, mire föltápászkodtam, már a tábortűz mellett villás faágakra tűzve füstölődtek a félbenyitott pontyok. Azt hittem, hogy így tartósítja a halat, de ma már tudom, ínyencfalatot készített, azonnali fogyasztásra.
Az emlegetett csárda nem Gomboson található!
Hát, ez a lassú tűz mellett, nyárson sült hal az a csíptetett ponty, ami az étlap szerint: ponty csíptetett.
