Naponta kétszer megyek el egy üzlet előtt, ahol jó két éve a francia sajtok méregdrága boltját nyitották meg. Kicsit furcsállottam, hogy valaki így akar meggazdagodni, vagy legalább boldogulni. Mi tagadás, lehet, hogy volt érdeklődés a mesésen bő kínálatra, bár én vevőt ott soha nem láttam, mindig csak az unatkozó tulaj bámulta a sugárút gyalogosait a pult mögül, és a háttérből sanzonok halk dallamai terjengtek a sajt erős szagával együtt.
A napokban azután leeresztett rolóra, és egy rá ragasztott feliratra futottam: Kiadó.
Erről jutott eszembe egykori szomszédasszonyom meséje a franciaországi utazása után.
Mivel útközben volt, gondoltam, előbb benézek falura az idős anyámhoz, ott töltöm vele az estét, megalszom nála, s csak másnap jövök vissza Újvidékre. Az élelmet a csomagomból betettem a hűtőjébe, reggel pedig visszacsomagoltam, és kicsit meglepődtem, hogy hiányzik a sajt. Meg is kérdeztem, tudja-e mi történet vele. Erre kifakadt: Épp akartam kérdezni, van neked eszed és szemed? Romlott élelmet hozol magaddal, és még be is teszed a frizsiderembe? Egy adta penész volt az egész! Kidobtam, és a szemetesek már el is vitték!
