Van az néha úgy, hogy az embernek be kell húznia a kéziféket. A munka, a kötelezettségek és maga az élet egyszerűen olyan helyzetbe parancsolja, hogy gyorsan megégeti a kezét, ha nem vesz vissza egy kicsit a tempóból.
Úgy gondolom, hogy ez nagyjából mindenkinél így van, csupán vannak emberek, akik automatikusan képesek lassítani, amikor észreveszik, hogy túlvállalták magukat, vagy pedig már nem tudnak optimálisan teljesíteni. Ezek az emberek azok, akik időről időre megengednek maguknak egy kis szünetet. Nem kell nyaralásnak lennie, képekkel, Facebookal, like-okkal meg ízetlen matricákkal a kommentárok között.
Nem, ez lehet egy délutáni séta a folyóparton, csendes pihenő a kertben, egy kisebb kiruccanás a rokonokhoz, egy hosszabb hétvége. Bármi, csak adjon neki időt arra, hogy újratöltse az elemeket.
Erre a szintre kell eljutnom nekem is. Nagyon remélem, hogy egyszer sikerülni fog.
