Nem olyan egyszerű maszkban mosolyogni. Sokféleképpen tudunk derülni, de a maszkban semmi sem egyértelmű. Az udvarias mosoly többé nem működik. A műmosolyok értelmetlenné válnak, mivel nem látszanak. Csak a szem látható. Ameddig nem csak a szemünk látszott, az arcunknak sokkal nagyobb részét vettük igénybe a boltban, a péknél vagy a buszon. Ha mérgesek voltunk, a mimikánkkal kellett annak az intenzitását tompítani, hogy ne vegyék észre a környezetünkben.
Lehet, hogy még néha jól is jön nekünk ez az álarcosdi? A maszkok előnye, hogy elfedik az arcot. El lehet bújni. Az érzelmek nem láthatók az arcon, a maszk takar. Bambulhatunk magunk elé a buszon. Lehet mérgelődni, szomorkodni, vagy éppen fintorogni – mindezt megtehetjük anélkül, hogy furcsáló vagy megvető pillantásokat kapnánk. Nem kell odafigyelni senkire a környezetünkben – kontroll alatt tartani az emóciókat. Kiváló eszköznek bizonyul a maszk, nem csupán a vírus ellen. Elfedhetjük érzelmeinket, mint egy kisgyerek, aki ha szégyelli magát, és kezével eltakarja az arcát, azt gondolja, hogy láthatatlanná válik.
