Nem irigylem a sajtóban dolgozó szerkesztőket. Ráncba kell szedniük a megjelenő szövegeket, olyan címet kell adniuk az írásoknak, amelyek eladják a lapot, uborkaszezonban abból is hírt teremteni, aminek semmilyen hírértéke nincsen. A rájuk nehezedő nyomás alatt ők is tévedhetnek, áteshetnek a ló túloldalára. Egyik buktatójuk a címadás.
„Meghalt Tom Cruise és Robert Redford egyik kedvelt karakterszínésze”. Ennyi a cím. Mondjuk, nekem hiányzik belőle, hogy voltaképpen ki is az elhunyt. Utánanéztem, s valóban nem lettem okosabb: Wilford Brimley. Címbe emelve tényleg semmitmondó lett volna. Így viszont a felületes olvasónak két remek színész halálhírét sugallja, elfogadhatóbb megoldás lett volna, ha így fogalmaz a szerkesztő: „Meghalt Wilford Brimley, Tom Cruise és Robert Redford egyik kedvelt karakterszínésze”.
„Ezúttal hat számot húztak ki a hatos lottón”. Miért, különben mennyit szoktak kihúzni, vagyis kisorsolni? Ez bizony nem egy épületes cím, de nem is hír.
„Edzés közben meghalt egy 17 éves sportoló”. Ez igaz, de ha hozzátesszük halálának okát, vagyis hogy a kerékpárversenyzőt halálra gázolta egy autós, némileg árnyaltabb lesz a hír. Mert, például, ha egy kerékpáros pizzafutárt gázolnak halálra, az „munka közben” veszíti életét, ám nem a munkájába hal bele, miként a sportoló sem az edzésbe. Vagyis halálának ezt a körülményét nem kellett volna feltétlenül a cím első állításában közölni.
