Sétálni még vírusveszélyes időkben is jó. Persze távol a tömegtől. De legalábbis akkor, amikor nincsenek sokan az utcán. Mondjuk jó késő este. A falu még előnyös is lehet ebből a szempontból. Ilyen helyen ugyanis nem sokan mászkálnak kinn az esti órákban, még kevésbé éjjel. Azért a falu utcái sem teljesen kihaltak ebben a napszakban. Macskákkal, (kóbor) kutyákkal mindig találkozhatnak az esti séta résztvevői. Tücsökből és bagolyból is akad bőven. Többségüket ugyan nem látni, de hangjukat annál jobban hallani. A járdára vagy az úttestre tévedt békákból, csigákból sincs hiány. Sajnos, egyre több, ragasztóval drogozó suhanc is bóklászik a sötétben, olykor gubbaszt egyik-másik utcában. Néha-néha felbukkan egy-egy kerékpáros, motoros, esetleg autós is. Sőt egy-két andalgó fiatal (pár), esetleg kocogó középkorú személy, akik láthatóan azért szaporázzák lépteiket, hogy idővel valamicskét leadjanak a súlyfölöslegükből. Olyan embereket azonban, akik a ház előtti padon ücsörögve beszélik meg a család, a szomszédok, a település, a közélet, netán a nagyvilág ügyeit, már csak elvétve látni. Ennél is lehangolóbb, hogy bújócskázó gyerekeket már lámpással sem találni. Ha igen, az csakis a véletlen műve, vagy üde kivétel lehet.
