Kerékpározás (Pexels)
Üzleti érzékkel meglehetősen szerény mértékben vagyok megáldva, így nem kell tartanom a heves lelki tusáktól, hogy mi is volna, ha egyik napról a másikra milliomossá lennék. Ami, persze, nem jelenti, hogy néha nem akad jó ötletem. Az egyetlen baj, hogy ezekre már mások is rájöttek, olyanok, akiknek rendelkezésére áll a kezdő tőke, és a hatalmi védelem is, hogy elkerüljék a konkurenciát.
Nagyon jó bolt például a kerékpárkölcsönző. Újvidéken annyi van belőle, hogy kissé már túlzott méretűnek látszik, viszont állítólag van kellő érdeklődés.
A kölcsönzés (bérbeadás) értelme a befektetés minél gyorsabb megtérítése oly módon, hogy a bérlőnek az kedvezőnek tűnjön. Amíg egy lakást 10 vagy annál is több évig kell kiadni, hogy megtérüljön az ára, a kerékpároknál a határidő csak hetekre szorítható. Nem nagy kiadás a 600 dinár, amennyibe a használati kártya kidolgozása kerül, hát még az óránkénti 30 dináros használati díj.
Ha viszont utánaszámolunk, hogy 30 dinárokból napi 720-at kapunk, és hogy három hétre az összeg 15 ezerre emelkedik, máris világos, hogy ilyen áron, kizárólag saját használatra, jó minőségű és új kerékpárt vásárolhatunk. Ez esetben csak egy gondunk marad: hogyan lehet megtartani, mert Újvidéken a kerékpárkölcsönzőnél a lopás még jobb és elterjedtebb üzlet.
