Idő (Illusztráció/Pexels)
A társaságom nem olyan rég, tavaly fejezte be a harmincadik születésnapok ünneplését. Mivel legtöbbünk között két-három év a korkülönbség (gyermekkori barátok vagyunk), már egy ideje folyamatosan csoportos illuminációba csapott át minden ünneplés.
Mégis, azt kell mondanom, hogy sokkal kulturáltabbak vagyunk mostanában, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. Akkoriban éppenséggel nem ittunk többet, igaz sokkal kevesebbet sem. Viszont valahogy több erő volt bennünk, hogy hülyeségeket csináljunk, amelyek miatt aztán később volt, hogy a hatóságokkal is meggyűlt a bajunk.
Aztán valahol a húszas éveink közepén jött egy váltás. A társaság nagy része férjhez ment, megnősült, egyszer csak megjelentek a babakocsik, aztán a tornafelszerelések, kis biciklik, fodros szoknyák…
Bölcsebbek is lettünk. Az egyik barátom például úgy magyarázta el az apaság lényegét, egy ilyen ittas buli alkalmával: az egyik szeme mindig a gyermekén van, a másik meg a sörén. De az ellenségre is vigyázni kell, mivel az nem alszik. Meg nála van a kocsikulcs is, mert ő lesz a sofőr.
Akkor esett le, hogy már a feleségéről beszél.
