Mostanában sokat olvastam Zenta múltjáról, konkrétan a kiegyezés és a trianoni elcsatolás közötti időszakról, és nagyon jó érzés, hogy ezt megtettem. Egy összefoglaló írás miatt foglalkoztam a témával, és annyival gazdagabb lettem, hogy el sem tudom mondani. Ha ránézek a városházára, tudom mikor építették, hogyan rendelték meg a terveket, ha elsétálok a színháznál, vagy a Royal Szállodánál, szinte látom magam előtt az 1900-as évek elejei nyüzsgést, ha megpillantom a távolban a hidunkat, tudom, hogy az előzőt Kossuth hídnak hívták. Fontos kapcsolódási pontok ezek, melyek mind a kötődésünket erősítik, és segítenek bennünket abban, hogy otthon legyünk, magunkénak érezzük a várost. Emlékszem Zentával kapcsolatban utoljára az volt rám ilyen nagy hatással, amikor a zentai csata 300. évfordulóját ünnepeltük. Akkor középiskolás voltam, és teljesen magával ragadott az esemény hangulata. Úgy hiszem, a gimnáziumban történelem órán tanultunk a csatáról, de én az után az ünnepség után jegyeztem meg a jeles esemény dátumát, rövid történetét.
Nem is tudom, mit akartam ezzel mondani, talán azt, hogy magunk miatt kell legalább egy kicsit megismerkednünk a helytörténetünkkel, magunk miatt fontos tudni, kik laktak itt előttünk, hová tartoztunk, hogyan alakult a sorsunk.
