Hírolvasás (Illusztráció/Pexels)
A félreolvasás sok mindenről tanúskodhat, magáról az (el)olvasóról is elárulhat egy s mást, de a tévedés mögöttiről ugyanúgy, akárcsak a freudi elszólások. Ez a helyzet azzal, ami hétfőn történt velem, alighogy visszatértem a szabadságról. Kivert a hideg veríték és rögtön felidéződött előttem a felejthetetlen fekete-fehér fénykép 1919-ből a láthatóan átéléssel szónokló népbiztosról, a marxista Lukács Györgyről, ahogy azt olvasom az MTI híreit böngészve, hogy az SZFE lázadó diákjai kihirdették egyetemükön a Tanácsköztársaságot. Már fogom is a mobilt értesíteni az illetékest, hogy van egy szenzációs címoldali hír, százegy év után Magyarországon ismét kikiáltották a Tanácsköztársaságot, amikor a biztonság kedvéért másodszor is nekifutok az apró betűs szövegnek és kiderül, nem a Tanácsköztársaságot, hanem a Tanköztársaságot hirdették ki.
Közleményt is adtak ki az SZFE-s tanforradalmárok, amiből körvonalazódni látszik, hogy mit érthetünk ezen az új egyetemi berendezkedésen. Azt írják: „A köztársaságunk egy kísérlet arra, hogy a tanszabadság jegyében, intézetek, szakok és órák kötelékei nélkül alkothassunk együtt. (…) Alkotóközösség vagyunk, így nincs szükségünk órarendre. Jelen vagyunk, így jelenléti ívekre sincs szükségünk.” Azt is kifejtik, hogy önkifejező emberként arról szeretnének árnyaltan és őszintén beszélni e szabad foglalkozások során, ami őket érdekli – ha jól értelmeztem a leírtakat.
Mérget veszek rá, hogy ez a Tanköztársaság más egyetemek diákjainak is fölöttébb tetszene. Rektorként én már kezdenék aggódni, nehogy ezek a tanterv zsarnoki uralma alól felszabadító forradalmi eszmék átterjedjenek az általam vezetett tanintézményre. Sőt, még azt is megélhetjük, hogy a Tanköztársaság megállíthatatlanul terjedő világforradalma Magyarországról kiindulva egy szép napon birtokába veszi az egész világegyetemet, ha már az is egy egyetem. (Előbb persze csak a Föld nevű bolygót vagy inkább bolyongót.)
