Október nyolcadikat jelent. A régi római naptárban március volt az évkezdő, innen számítva ez volt az év nyolcadik hónapja. Domitianus császár kísérletet tett a név megváltoztatására, önmagáról szerette volna elnevezni, de mivel rossz császárnak tartották, az új hónapnév nem kellett senkinek.
Róma októberi ünnepei a márciusi jeles napok tükörképei. A földműves, a halász, a hajós és a katona a márciustól októberig tartó nyárias időszakban volt aktív. Márciusban tolta vízre a hajóját, vette elő a szerszámait, fényesítette ki a fegyvereit, és októberben vontatta partra, rakta el őket, hogy a téli nedvességtől be ne rozsdásodjanak. Jankovics Marcell Jelkép kalendárium című kötetében részletesen elmeséli az év körforgásának eredetét, hagyományozódását. Vallja, hogy a naptár az égi mozgások megfigyelésén alapszik, az égi rend tükre, ami őseink számára még nem is olyan régen az isteni törvényt jelentette. Ebből következően a naptár jelentősége is nagyobb volt hajdanán. A csillagos égbolt a létezés kereteit is megyszabta. Az évszakok körforgását, a növények sarjadzásának, az állatok vándorlásának idejét, és az igényt, hogy olvasni tudjunk az égi jelekből. Így éltük az életünket. A történelmi és társadalmi változások eltörölték, elhomályosították ezt az ősi ismeretet.
Pedig ezen őszön is ragyogó csillagosak az éjszakák. Föl kellene nézni a magasba.
