Illusztráció (Pexels)
Az elmúlt hetekben az átlagosnál több dolgom akadt az egészségügyiekkel, és talán mondanom sem kell, a legtöbb akadályba a legalacsonyabb szinten, az általános szolgálatnál ütköztem.
Kezdődött azzal, hogy augusztus végén hiába mentem a laborba vérvizsgálatra, mert a hosszas várakozás és sorra kerülés után kiderült nincs is beutalóm, pedig az orvosnő korábban előttem mondta, hogy most átküldöm…
Azután sehogyan sem tudtam időpontot kapni a szakorvosnál, mert váltig azt hajtogatták, hogy eleve nem volt terminusfoglalási lehetőség. Azután kaptam egy hiányos, esetemben lényeges elemzésekre nem kiterjedő beutalót a laborba, holott a korábbi szakorvosi jelentésből csak ki kellett volna másolni.
Végre most kaptam terminust, és új beutalót is. A biztosság kedvéért másnap a tolóablak mögött ülő hölgytől, a kártyám felmutatásával, megkérdeztem: ott-e náluk a beutaló.
– Maga a múlt héten volt orvosnál – jött a válasz.
– Azt tudom – mondtam –, azt viszont nem, hogy van-e beutaló, mert volt olyan, hogy jöttem, és nem volt, pedig kellett volna, hogy legyen.
– Maga csak ne kérdezősködjön, hanem jöjjön valamelyik reggel. Különben igen, van beutaló.
Az utóbbi hét hónapban ez volt mellesleg az első eset, hogy az orvos vagy a nővér nem emlegette a járvány miatti problémáikat.
