Álmosság (Illusztráció/Pexels)
Nem mindig könnyű a reggeli ébredés. Egyre hidegebbek és sötétebbek a reggelek. Van, akit a telefoncsörgés vagy az ébresztőóra ébreszt, és akad olyan is, aki csupán akkor hajlandó kikászálódni az ágyból, ha lerántják róla a takarót, és azt jó messzire eldobják. Míg mások a többszöri ébresztgetésre sem hajlandóak reagálni.
– Te miért kelsz fel mindig olyan korán? – ezzel a kérdéssel kezdte egy tizenéves lány a beszélgetést a buszon a mellette ülő fiúval, aki kicsit meglepődötten pislogott a maszk alatt, a hirtelen nekiszegezett kérdés miatt. Elmesélte, hogy minden reggel a bátyja szöszmötölésére ébred, és utána nem tud visszaaludni, ha mégis sikerülne, beront az apja és azzal fenyegeti, hogy három hónapig nem nyúlhat a számítógéphez, ha nem kel fel azonnal az ágyból. A másik jól bevált módszer – meséli a szőke fiú – pedig a következő: a zaj. Az apja ugyanis bekapcsolja a szuper hangminőségű, elektromos zongorán a legidegesítőbb dallamot. Erre már mindenki felébred a házban.
A copfos lány hátradőlve nevet az elhangzottakon, és hosszáteszi, hogy neki sem könnyű a reggeli ébredés, de ha nem kellene korán kelni és iskolába menni, valószínűleg átaludná az egész délelőttöt, és akkor egyik barátjával sem tudna találkozni. Végül mindketten egyetértenek abban, hogy néha érdemes korán kelni.
