Egy ország szociális politikája mutatja meg, mennyire demokratikus országról van szó. Minél több polgárát öleli fel a szociális szolgáltatásokon keresztül, annál demokratikusabb egy közösség. Jelenleg Szerbiában 3 millió polgár, vagyis az ország lakosságának ötven százaléka alkalmazza a szociális szolgáltatások valamelyikét. De hogy hány család, illetve gyermek szorul szociális védelemre, erről a minisztériumnak nincsenek pontos adatai, azt viszont tudni: a legnagyobb gondot a szegénység okozza. Egy személy átlagosan 5 évig él szociális anyagi támogatásból, tudtuk meg Nenad Ivaniševićtől, a munka, foglalkoztatási és szociális védelmi minisztérium államtitkárától az UNICEF által, a gyermekvédelem reformjának témájában szervezett kerekasztal-beszélgetésen Belgrádban.
A kerekasztalon – ahol jelen volt számos szociális védelmi intézmény, illetve civil szervezet képviselője – azt a 2005 és 2012 közöttre tervezett reformot tárgyalták meg, amely a gyermekvédelmet ölelte fel. Mint elhangzott, a reform lényege, hogy ne az intézmények fejlesztésén legyen a hangsúly a szociális védelemben, hanem az arra rászoruló személyek természetes környezetének erősítésén. Roxana Irimia, a Pluriconsult szervezet munkatársa elemezve Szerbia szociális védelmét, rámutatott, az anyagi nehézségek okozzák a legnagyobb gondot az országnak.
– A költségvetésben történő változások pontos információjának hiánya jelenti a legnagyobb gátat Szerbiában minden reform végrehajtása terén – mutatott rá. Majd hozzátette, a szociális védelmet lehetetlen politikai támogatás nélkül véghezvinni. Rámutatott, dolgozni kell azon is, hogy a szociális védelemben, illetve az egészségügyben dolgozók is tájékozottabbak legyenek. Példaként kiemelte, az egészségügyben dolgozók nagy hányada gondolja még most is, habár számos tanulmány ennek ellentmond, hogy a különleges bánásmódot igénylő gyerekek a legjobb gondoskodást intézményben kaphatják meg.
Jean Claude Legrand, az UNICEF gyermekvédelemmel foglalkozó regionális tanácsadója ugyanakkor kihangsúlyozta, Szerbiában szinte „minden ujjra akad egy miniszter”, így a reformokat is nagyon nehéz véghez vinni, hiszen egy terület több minisztérium hatáskörét is érinti. Mégis kiemelte, országon belül a legnagyobb gond abból adódik, hogy nem végeznek megfigyeléseket, ez viszont kulcsfontosságú egy reform sikerességéhez.
Így bár a reformra hét év állt rendelkezésre, annak végső megvalósítása még előttünk áll.
– Nem az a célunk, hogy a gyerekek intézménybe kerüljenek. Az alternatív szülői felügyeletet kell fejleszteni, amennyiben a gyerekek valamilyen oknál fogva szülői felügyelet nélkül maradnak. Vagyis ilyen esetekben az alternatív megoldás a nevelőcsaládoknál való elhelyezés. Jelen pillanatban a gyermekotthonokban azok a gyermekek vannak, akik számára nem találtunk még megfelelően képzett nevelőcsaládot. Vagyis elsősorban a kifejezett testi és szellemi fogyatékkal élő gyerekekről gondoskodunk az intézményekben. Az elkövetkező időszakban azon dolgozunk majd, hogy minél több nevelőcsaládot készítsünk fel a szülői felügyelet nélküli gyerekek számára, hogy ezek a különleges bánásmódot igénylő gyerekek is minél szakszerűbb ellátásban részesüljenek – emelte ki Nataša Simonović szociális védelmi felügyelő, a szociális védelmi minisztérium munkatársa.
– Az elmúlt években szerzett tapasztalatok arra mutattak rá, hogy az intézményekben történő ellátás nem hoz kellő eredményeket. A családi környezet – legyen az természetes családi környezet, vagy nevelőcsaládoknál – a legmegfelelőbb, így azon dolgozunk, hogy a szülői felügyelet nélküli gyerekek minél több időt töltsenek el családoknál, ahol a gyermek megkaphatja mindazt, amire szüksége van – mutatott rá Nenad Ivanišević, a munka-, foglakoztatási és szociális-védelmi minisztérium államtitkára. Hozzátette: – Ez nem azt jelenti, hogy bezárjuk az intézményeket. Ezt lehetetlen lenne véghezvinni. De nem is célunk. Azt szeretnénk elérni, hogy helyben, az önkormányzatok támogatásával mindazok, akiknek támogatásra van szükségük, azt meg is kapják. Természetesen világos, hogy minden önkormányzat arra törekszik, hogy a település infrastruktúráját fejlessze, így a szociális védelemre nagyon kevés pénz marad. Mégis ez a terület az, amely szolgáltatására minden állampolgár bármelyik pillanatban rászorulhat, legyen szó iskolásról, munkásról, szülőről, munkanélküliről, vagy nyugdíjasról, mert a szociális védelem nemcsak a szülői felügyeletet nélkülöző gyerekekről való gondviselés, hanem ennél sokkal szélesebb körű – mondta.
Megtudtuk ugyanakkor, hogy a szociális védelmi törvény, a családok anyagi támogatásáról szóló törvény, illetve a családtörvény módosítása az állami szervek előtt áll.
– Mögöttünk áll egy olyan időszak, amikor megtapasztalhattuk, hogy a meglévő törvényekben mi nem jó. Hiszen a környezetünk is módosult, a gazdasági válság még hat ránk, amitől nem menekülhetünk, igazodnunk kell az EU követelményeihez, vagyis törvénymódosításokra van szükség, amire ezt az évet szánjuk – magyarázta Ivanišević.
