Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke lapunk múlt hétvégi számában megjelent interjújában érintett számos olyan kérdést, amelyek kapcsán a tanács előző összetételének, több esetben a Közigazgatási Hivatalnak a munkáját bírálta, az ezzel a csapattal való együttműködés lehetetlenségéről beszélt. A felmerülő témákkal kapcsolatban megszólítottuk Várkonyi Zsoltot, a Közigazgatási Hivatal korábbi elnökét, akit elsőként a szabadkai Népkörben engedély nélkül működtetett bölcsődével kapcsolatos állításokról kérdeztünk, ez az ügy volt ugyanis az első olyan probléma a jelenlegi elnök szerint, amely bizonyította a jó szándék hiányát.
Az MNT elnöke azt állította, hogy a bölcsőde finanszírozására nem érkezett anyaországi jóváhagyás és az MNT a hátrányos helyzetben lévő diákok ösztöndíjazására szánt összeget szerette volna erre a célra felhasználni. Annak ellenére sem változott meg a helyzet, mondta, hogy megegyeztek a bölcsőde megszüntetéséről. Hogyan tekint Ön erre az ügyre? Mi a valóság?
– A szabadkai Népkörben próbaképpen létrehozott gyermekmegőrző szerződés alapján jött létre és a meglévő eszközök biztosítása mellett lehetőség lett volna erre a célra anyaországi eszközöket is biztosítani a népesedési akcióterv kereteiből, de ez nem így történt. Az erre vonatkozó szerződéseket az MNT akkori elnöke írta alá, élve elnöki jogkörével, az említett akcióterv rendelkezéseivel összhangban. Ki nem mondva nevem Hajnal Jenő az említett interjúban, arról beszélt, hogy közte és az MNT akkori vezetősége között megállapodás jött létre ennek megszüntetéséről, és ez nem lett betartva. Sajnos ez nem felel meg a valóságnak, mert azokat a beszélgetéseket, amelyek arról szóltak, hogy ezeket a szerződéseket meg kell szüntetni egyoldalúan és azonnal, csak goromba „ukázoknak” lehetne aposztrofálni, és mintha arra szerettek volna ösztökélni, hogy mondjam fel ezeket a kötelmeket alápecsételve az akkori elnök, dr. Korhecz Tamás nevét, tudván, hogy ezt a bélyegzőt kizárólagosan én kezeltem a Közigazgatási Hivatal elnökeként. Természetesen ezt nem voltam hajlandó megtenni, okiratot sem akartam hamisítani és ekkor váltam kegyvesztetté, annak ellenére, hogy bejutó helyen felkerültem a Magyar Összefogás listájára kiskorúsító módon, akár a legtöbb tagtársam. Ezt követően a „megfelelő ember/ek” utasítottak több ízben, alpári hangnemben, hogy mit is kellene tennem és hogyan, azonban ahogy ezt akkor, ma is elutasítom és nem engedem meg senkinek, bármilyen szintről is érkezzen. Ezt az érintetteknek is elmondtam és ezt követően bármilyen jóindulatú indítványt vagy jobbító szándékú javaslatot tettem az asztalra, lesöprésre került és az MNT-ben első számú közellenséggé váltam, még ottani munkaviszonyom megszüntetését megelőzően. Nem történt ez másként még pár tagtársammal sem – akiket velem együtt ötökként emlegetnek – akiket az elnök több ízben nyilvános interjúban élesen, igaztalanul kritizált, holott egy csapat tagjai vagyunk. Ez szerintem megengedhetetlen.
A jelenlegi MNT-elnök arról is beszámolt, hogy számára csakhamar világossá vált: „nem tud teljes erőbevetéssel, őszinte nyitottsággal és bizalommal” együtt dolgozni a Közigazgatási Hivatal vezetőjével. Mit takar ez a kijelentés, megvolt-e az Ön részéről az új elnökkel szembeni jóindulat?
– Hajnal Jenő azt is elmondta az interjúban, hogy egy „cseppnyi jó szándékot sem éreztünk irányába, és hogy nem törődtünk vele, hogy őt milyen lehetetlen helyzetbe hoztuk”. Hajnal Jenő csak azt felejti el, hogy ő mennyi embert hozott lehetetlen helyzetbe, hiszen a hivatal munkavállalóinak majdnem a felével megszakította a meglévő munkaviszonyt egy nyertes csapat tagjaként, miközben nem törődött semmilyen körülménnyel, ami azokra az utcára került emberekre ránehezedett. Ezek kulcsemberek voltak, és egy-egy területe az MNT tevékenységének igencsak megsínylette ezt, ez okozta a végrehajtó bizottság bukását is, ami „alaki-formai” hibaként vált etalonná. A szóban forgó interjú alanya továbbra is tájékozatlan pl. az ösztöndíjak világában és továbbra sem érti, hogy miért is kerültek jogszerűtlenül kiosztásra 2015 januárjában a diszkréciós ösztöndíjak, és amikor ez szóba kerül, közösségi ügyek ellehetetlenítéséről beszél. Többször kértem már ennek a bizonyítását, de erre sem kerülhetett sor. Ami a jó szándékot illeti, Hajnal Jenőnek még a választások előtt együttműködően több javaslatot tettem az MNT ügyirataival és tennivalóival kapcsolatosan addigi tapasztalataim alapján és többször is javasoltam a személyes megbeszélést, sajnos ezekből sohasem lett semmi.
A Tartományi Képviselőház döntött az Európa Kollégium kérdésében. Az előző MNT-t azonban vádak érték, történetesen: az alapító okirat elfogadása után elmaradt az alapítók egymás közötti viszonyának szerződéses rendezése, nem került sor az intézmény igazgatási testületeinek megújítására, az MNT 2012 februárja óta nem kezdeményezte az új igazgató kinevezését a mandátum lejárta ellenére sem, egy olyan alapszabály került elfogadásra 2012 februárjában, amely a kollégiumot az állami rendszerbe helyezte minden jogalap nélkül. Mi történt valójában a kollégium ügyével ezekben az években?
– Az Európa Kollégium mint intézmény 2008-ban került megalapításra azzal a szándékkal, hogy nem titkoltan a vajdasági magyar hallgatók igényeit elégítse ki nagyobb részben és kisebb részben a magyarországi szerb hallgatóknak nyújtson megfelelő kollégiumi ellátást Újvidéken. Nem titkolt cél volt, hogy ez az intézmény bekerüljön az állami ellátói rendszerbe és a vajdasági magyar közösség adódinárjaiból legyen fenntartva egy folyamatos működési feltételt biztosítva ezzel, ezért lett az alapszabály kedvezően véleményezve, amelyik most is hatályos, hogy a meglévő jogszabályok apró, de jelentős módosításaival ez a kérdés megoldódhasson. Ezek a jogszabály-módosítási tervezetek el is készültek és ott voltak az akkori tartományi titkár asztalán, csak maga az építés haladt a tervezettnél lassabban. Az előző nemzeti tanács két ízben is véleményezte az alapszabályt, egyszer a meghozatalakor, majd annak módosításakor, amire a tartomány is jóváhagyást adott, az MNT javaslatot tett az igazgatóbizottság tagjai majd a megbízott igazgató személyére, akik ki is lettek nevezve. Azt nem tudom, hogy ezek a szervek hogyan dolgoztak, de akkor a kollégium még félkész állapotban volt. A hivatal közvetlenül részt vett egyes közbeszerzési eljárások lebonyolításában, illetve mások felügyeletében. Mostanra, amikor kiderült ez év első hónapjaiban, hogy az intézmény nem került be a költségvetési rendszerbe, időben kellett volna reagálni és elkészíteni az új alapszabályt és összhangba hozni a megfelelő ügyiratokat, többek között meghozni a kollégium munkavállalóinak besorolási szabályzatát, munkatervét, stb. amely nélkül az intézmény nem működhet, és amelybe az alapító okirat szerint minden társalapítónak beleszólása van. A szakkollégiumi tartalmakról sem lehet hallani, holott ez a kollégium egyik, ha nem a legfontosabb eleme, közösséggé integrálni az Újvidéken tanuló magyar egyetemistákat. Be kellett volna tartani a jogszabályokat és a sorrendiséget azok elfogadása során. Az MNT nyolcadik ülésén azért hívtam fel a figyelmet erre a jogszerűtlen döntésre (a javaslat teljes egészében ellentétben állt a kollégium hatályos alapszabályával) mert nem szeretném, ha a vajdasági magyar hallgatók szerződései bármilyen alapon támadhatóak lennének. Biztonságot szeretnék és nem ad hoc döntéshozatalt, ezt megérdemlik a hallgatóink. Állításom jogszerűségét eddig minden jogász megerősítette, akikkel ismertettem az erre vonatkozó tényeket, és szerintem a határozat nem állna ki egy alkotmánybírósági próbát még akkor sem, ha ezt sokan úgy szeretnék. Az a kérdés, ami az ülésen elhangzott, hogy szerződés is kell az alapítók között, az teljesen irreleváns az alapszabály szempontjából.
Mennyire tartja jónak a megszületett megoldást: az Európa Alapítvány az épület tulajdonosa, a kollégium térítésmentesen bérli az épületet, és működteti az intézményt, az MNT pedig magyar állami támogatásból finanszírozza a működtetést, és lebonyolítja az elhelyezésre vonatkozó pályázatot.
– Nem tudom, mennyire lesz jó, majd a gyakorlat megmutatja, én bízom az MNT-ben mint testületben, habár szeretném, ha a hozzáállás olyan lenne, hogy ha valaki felhívja valamilyen hibára a figyelmet, azt ne támadásként kezelje, hanem jó szándékú meglátásként. Eddig majdnem minden ülésre jutott egy hiba, amelyeket általában nem fogadtak el hibaként és az észrevételek lesöprésre kerültek, a legújabb pedig az a tétlen szemlélődés, ami az oktatási kerettörvényben eddig meglévő hatáskörök körül történik. Az oktatási kerettörvény módosítási tervezete, amely most volt közvitán, szinte lefejezi azokat a közoktatás területén eddig meglévő hatásköröket, mint pl. a kiemelt jelentőségű intézmények fogalma és megléte (a kiemelt jelentőségű intézmények fogalmának törlése a gyakorlatban azt jelenti, hogy a többségében nem magyar tannyelvű, de a magyar közösség számára kiemelt jelentőségű oktatási intézmény esetében az MNT-nek nem lesznek képviselői az iskolaszékekben és igazgatóbizottságokban), az egyetértési jog törlése az igazgatóválasztási eljárás során, az iskolaszékekbe és az igazgatóbizottságokba jelölhető tagok számának a csökkentése stb. Ez még csak egy tervezet, amelynek a közvitája véget ért, de eddig még nem hallottam, hogy a hivatal, a végrehajtó bizottság vagy az elnök hallatta volna a szavát ebben a kérdésben. Nem tudni, voltak-e tárgyalások az illetékes minisztériummal, semmi hír sincs arról sem, hogy ez a tervezet szerepelt-e a nemrég kinevezett konzultatív testületek napirendjén, történt-e valamilyen lépés a nemzeti tanácsok együttes ülésén, amikor ilyen drasztikus leépítése készül a kisebbségi szerzett jogoknak. Úgy gondolom, erről, mint a Magyar Nemzeti Tanács tagjának (akárcsak közösségünk bármely tagjának) jogom van informálódni és kötelességem felhívni a figyelmet a cselekvésre, ha már az illetékesek ezt nem teszik.
