Azt mondják a földművesek, hogy a májusi eső aranyat ér. Bánátban, különösen Tordán és Kisoroszon ezt nem így gondolják. Az elmúlt tíznapos égszakadás következtében ezt a két falut szinte teljesen elárasztotta a víz, ennyi idő alatt mindkét helységben és a környékén mintegy 170 liter eső esett négyzetméterenként. Sem a tordaiak, sem a kisorosziak nem emlékeznek, hogy valaha is ekkora víztömeg zúdult volna rájuk.
Mindkét faluban a DTD közép-bánáti vízgazdaság gépei és emberei segítenek abban, hogy a rengeteg víznek minél előbb szabad lefolyást biztosítsanak.
– Több gondunk van – panaszolja Lázár Jenő, a tordai helyi közösség alelnöke. – Az egyik az, hogy bizonyos munkálatok késése miatt a vizet nem kezdték el időben átszivattyúzni a csatornába. Tavaly készült el a központi vízvezeték-hálózat, aminek nagyon örültünk ugyan, de most kiderült, hogy a csatornákba épített utcai sahtok megnehezítik a víz elfolyását. Gondunk az is, hogy egyesek elhanyagolták a házuk előtti csatorna tisztítását, karbantartását, sőt volt aki betemette, így a víz nem tud elfolyni. Az egyik munkagéppel most ezeket a csatornákat tisztítjuk. A benzinkútnál fel kellett egy mellékutcába vezető út végét bontani, néhol a házakhoz vezető bejáratokat romboltuk szét, néhány fát is ki kellett gyökerestől tépnünk, de becslésünk szerint – legalábbis, ami a házakat, azaz a települést illeti – túl nagy kárunk nem esett. A legtöbb eső az Ökörjárásnak nevezett határrészben hullott.
Meg a Basahíd felüli határban. Ezt Tóth János állítja, akinek ott van a földje, és aki többedmagával egy árkot ás a föld és a tőle néhány méterre levő csatorna között.
– Itt, a víz alatt borsó, szója és kukorica van. Derékig ér a víz. Nekem volt itt egy árkom, de amikor a csatornát tisztították, betemették. Hát most újra ássuk. Tordát gyakran sújtják természeti csapások, időnként szélviharok tombolnak felettünk, és nagy esők is voltak már, de ekkora még talán sohasem.
A faluban tegnap az emberek és a kotrógép szinte egész nap a Kossuth Lajos utcában birkóztak a vízzel, Kovács István helyi tanácstag illetve Kocsis Róbert, a helyi és a községi tanács tagjának vezetésével. Több utcabeli segédkezett, közöttük Matyis István is, akinek háza az utca legalacsonyabb pontján van.
– Az a baj, hogy az utca végére kell kivezetni a vizet, de a csatorna idefelé, a lapos felé lejt, így a víz is visszafelé folyik. Meg aztán a szomszédos utca magasabban van és minden víz ránk zúdul. Udvarom, kertem víz alatt áll.
– Akkora eső volt, hogy az ablakból nem láttam el a húsz méterre levő műhelyemig.
Ezt már Kocsis János meséli, aki szintén az utcában lakik. – Valamikor nem messze innen volt egy csatorna, amelybe lefolyhatott a víz, de miután ez a falurész is kiépült, az emberek nem akarták, hogy a kertjükön át vezessék a vizet, így most a falu másik végébe kell azt elvezetni.
Hasonlók a gondok Kisoroszon is. A kotrógép néhány utcában már befejezte a munkát, de az Új utca és a Nagy utca között még tengernyi víz van. A két, háromholdas kertekből itt-ott kilátszik ugyan az újhagyma és a krumpli levele, de a víz a legtöbb helyen csaknem egy méter mély. És mivel a Nagy utca magasabban fekszik, mint az Új utca, az utóbbi utca laposabb részeiben már az udvarokat is elárasztotta.
– Kevéske nyugdíjunkból és a kertből élünk, de azt hiszem, hogy az idén lemondhatunk a salátáról, a káposztáról, a krumpliról – panaszkodik Lefár Irén, aki férjével, Anttallal együtt szemléli a nagy vizet. – A hagymát próbáljuk kimenteni, de már elkezdett rohadni. És mi lesz itt akkor, amikor elvonul a víz?! A bűztől nem tudunk majd megmaradni.
– És megtörténhet az is, hogy a ház is megsüpped, megrepednek a falak, ugyanis a víz távozása után az átázott föld már nem lesz nyomás alatt – magyarázza Antal.
A szomszéd házaspár, Karácsonyi Sándor és Ilona nemcsak erre panaszkodnak. Nekik nemcsak hatalmas kertjüket öntötte el az eső, hanem a méhkaptárok alját és udvaruk melléképületeit is nyalogatja már a víz.
– Nem tudjuk mi lesz velünk, ha még kapunk akár egy kis záport – mondja elkeseredve Ilona. – Lehet, hogy a házba is befolyik.
Végül említsük még meg, hogy a Torda, Udvarnok és Jankahíd közötti beláthatatlan legelő is víz alatt áll. A juhászok, a juhok, a tehenek e bánáti tenger foglyai. Arról pedig, hogy az égszakadás Közép-Bánátban milyen károkat okozott, még senki sem tud nyilatkozni.
Közérdekű információként pedig azt is el kell még mondani, hogy a térségben egyelőre nem ajánlatos a vezetéki vízből inni.
