Az utóbbi években divattá vált a falusi turizmus. Nemcsak azért, mert az itt élő emberek nem tudtak a tengerparton nyaralni, hanem azért is, mert igény mutatkozott az idegenforgalom ezen válfaja iránt. Szűkebb pátriánkban kevés az a hely, ahol valódi falusi turizmust lehetne ápolni, ugyanis ide nem sorolom a városok tövében újjáépített vagy újonnan épített tanyákat, vagy tanyaszerű vendéglőket. Ezen tanyák, vendéglők - gazdái csupáncsak meglovagolták a falusi turizmust. De léteznek falvak, tanyák, amelyek az urbánus falusi turizmusnál sokkal többet kínálnak. Közéjük tartozhat Pecesor.
Azért tartozhat, mert még nem tartozik azon falvak közé, amelyről elmondható, hogy lakosainak zöme valamilyen formában vendégfogadással, vendéglátással is foglalkozik.
Martinovics József és Anna tíz évvel ezelőtt megvettek egy tanyát. A házaspár húsz évvel ezelőtt költözött vissza Németországból, ahol vendégmunkások voltak. Becsén egy ideig kiválóan működő kötödéjük volt, majd a vállalkozásba beleszólt a gazdasági válság és a válsággal együtt az önkormányzat, az állam… Túl nagy volt a teher, amit a Martinovics családnak el kellett viselnie, ezért az üzemet becsukták, és erre a tanyára költöztek.
- Nem azzal a szándékkal, hogy idegenforgalommal foglalkozzunk – mondja Anna -, hanem azért jöttünk ide, hogy magunknak nyugalmat teremtsünk. Óbecsén még megvan a házunk, a műhelyünk, a gépek, minden, de oda már nagyon ritkán megyünk el. A hajszában, a vállalkozás körüli sok idegességben cukorbetegséget kaptam, de amióta itt vagyunk, teljesen megnyugodtam, és betegségemre sem panaszkodhatok már. Férjem is, én is tanyán nevelkedünk. József Földváron, énÚjfaluban. Mindketten szerettük a tanyasi életet, és most, hogy ismét tanyán élünk, látjuk, érezzük, hogy mennyire hiányzott az nekünk.
A kisiskolások több tálból cseresznyéznek, mégis megértik egymást
Martinovics József a hátsó udvar végébe vezet, és megmutatja a szamarát meg a birkákat, majd a kecskéket, a disznókat. A galambdúcot ő készítette, ugyanis szakmája ács, ért a famunkákhoz. Az udvaron tyúkok futkosnak, kakasok kapirgálnak, de van itt kacsa, liba, pulyka, gyöngytyúk. És vannak nyulak is, meg jó néhány macska, három kutya. Egyszóval minden, aminek egy tanyán lennie kell.
- Csak még egy ló hiányzik – mondja József -, de hamarosan lovunk is lesz. Meg kocsink, fogatos kocsink.
A házigazda minden egyes állatot néven szólít, puszit kér a szamártól, a kecskétől, a birkától, és kap is. Mindegyiket megsimogatja.
-- Az állatok érzik a szeretetet. Tudják, ki szereti őket, és ragaszkodnak is hozzá.
Visszatérünk az első udvarba, és Anna bevezet a vendégszobákba.
-- Jelenleg még nagy a tarkaság, ugyanis nem tudunk még mindenhova korabeli, ide illő bútorokat venni. Meg aztán a padlót is le fogjuk deszkázni, a szőnyegeket pedig kidobjuk. Ezt a szobát az előző gazda letapétázta. Szörnyű. Tapétás falú tanya. Ezt is leszedjük majd. De az ablakokat is ki kell cserélnünk. Ahhoz, hogy tökéletessé tegyük a tanyát, pontosabban olyanná, amilyennek egy tanyának kinéznie kellene, még sokat kell rajta dolgoznunk. Egyszerre nyolc vendéget tudunk elszállásolni, de többet, körülbelül ötven személyt fogadhatunk egynapos ellátásra. Tartanak itt születésnapot, házassági évfordulót, különböző találkozókat. December óta, amikor megnyitottuk a tanyát többször is voltak vendégeink. Hagyományos ételekkel tudjuk őket megkínálni, de ha a vendégek hoznak magukkal főznivalót, sütnivalót, ezt is megtehetik. Nyitottak vagyunk minden lehetőség előtt.
Elköszönő félben még elmesélik, hogy nemrég járt náluk a felügyelő. Mindent rendben talált, csak azt kifogásolta, hogy nem tüntették fel a tanya kategóriáját. Hiányolta a három csillagot. Azzal távozott, hogy a hibát két hét alatt orvosolják, különben feljelentést tesz ellenük. Martinovicsék két nap alatt megszerezték és kiragasztották a kategorizáció jelét, mégis megbüntették őket.
Az épület előtt, a száznyolc éves diófa előtt, amelyben seregélyek fészkelnek még készítünk egy fényképet, majd a néhány száz méterre levő falu felé vesszük az irányt, búcsút intve a Kaszáz Szállásnak.
A helyi közösség titkárával, Barna Józseffel többek között a falusi turizmusról beszélgetek. Elmondja, hogy vannak elképzelések e iparág fejlesztésére.
-- A közelben van a Csík ér. Horgászparadicsom. Meg aztán Pecesor annak ellenére, hogy egyforma távolságra van, húsz-húsz kilométerre Szenttamástól, Óbecsétől és Topolyától is, tehát három város közelében fekszik, mégis szinte teljesen elszigetelt a világtól. Itt valóban pihenhet az ember. Az ide vezető utak ugyan rosszak, keskenyek és sok rajtuk a kátyú, de majd egyszer talál Pecesorra is tengely törés nélkül ki lehet jutni. Egyébként a turizmusra nemigen vagyunk felkészülve. Egy-két próbálkozáson kívül egyelőre semmi sincs.
Hát igen, a pecesoriaktól távol áll a vendéglátás. Szeretik ők, ha vendégek érkeznek a faluba, különösen búcsúkor, meg a falu napjára és a disznótoros rendezvényre. Ilyenkor, de legfőképp augusztus első vasárnapján, a búcsú napján kétszer annyi vendég érkezik ide, minta emennyi a lakosok száma. Csaknem ezren ünnepelnek. Ilyenkor egyesek dörzsölik is a tenyerüket, az év többi napjain azonban nem tudnak mit kezdeni egy-egy ide tévedt idegennel. Sőt, a bolt előtt sörözgető emberek sokszor még felvilágosítást sem adnak nekik arról, hogy van itt egy tanya, ahol megpihenhetnek, megszállhatnak. Irigység ez, vagy valami más, ebbe most nem bocsátkozom bele. Nem akarom taglalni a faluban uralkodó viszonyokat, azt azonban elmondhatom, hogy ennek a kis közösségnek igenis van esélye arra, hogy a falusi turizmus vajdasági térképén jelentős helyet foglaljon el. Ehhez biztosan anyagi támogatás is kell, de mindenek előtt a háromszáz ember összefogása, a háromszáz ember akarata. Mert ha ez nincsen, akkor ezentúl is csak úgy fogalmazhatok, ha a falusi turizmusról írok, hogy Pecesor is egy jelentős idegenforgalmi kínálatunk lehetne.
