Június ötödikén, Brüsszelben aláírták azt a 200 millió eurót érő makropénzügyi támogatásról szóló egyezményt, amelyet Szerbia igen kedvező feltételek mellett kaphat meg, feltéve, ha elfogad egy-két törvényt, amelyet az Európai Unió megkövetel. Ha megszületnek ezek a törvények, megkaphatjuk a pénzügyi támogatás első részét, amely 100 millió eurót tesz ki.
Vajon az Európai Unió újra a sárgarépa és a bot sablonjával próbál dűlőre jutni Szerbiával, vagy itt talán másról lenne szó? A makropénzügyi támogatás részleteiről dr. Varga Lászlóval, a parlament integrációs bizottságának elnökével beszélgettünk.
– Van egy téves felfogás azzal kapcsolatban, hogy az a 200 millió mi is valójában. Ez a pénzösszeg valójában egy makropénzügyi támogatás. Az elnevezéséből az ember azt a következtetést vonja le, hogy ez adomány, pedig valójában ez egy kölcsön. Az Európai Unió kétféle kölcsönt nyújt a tagállamok és az unión kívüli országok számára is. Az egyik ez a makropénzügyi támogatás, a másik pedig a mikrotámogatás, amely elsősorban a vállalkozások számára nyújt segítséget.
dr. Varga László
Ez egy olyan kölcsön, amelynek a folyósításáról július elején írt alá megállapodást Božidar Đelić integrációért felelős miniszterelnök-helyettes és az Európai Bizottság gazdasági biztosa, Olli Rehn. Ez a 200 millió euró egy olyan kölcsönlehetőség, amelyet két részletben hívhat majd le Szerbia, és majd akkor lesz esedékes, amikor a parlamentben elfogadjuk a költségvetési felelősségről szóló törvényt. Ez egy olyan törvény, amely megakadályozza, hogy az állami intézmények többet költsenek, mint amennyi az állam bevétele, magyarán a hiányhoz az államnak sokkal felelősségteljesebben kell majd ezután hozzáállnia. Amikor tehát meglesz ez a törvény, akkor érkezhet meg az említett kölcsön első részlete. A második része három-négy hónap múlva várható, nyilván abban az esetben, ha sikeres lesz az első részlet felhasználása.
Mit jelent az, hogy 30 milliós megtakarítást jelent az állam számára az effajta hitel? Ezt említette ugyanis Božidar Đelić a megállapodás aláírásakor…
– Ez azt jelenti, hogy ezt a kölcsönt valójában az Európai Unió veszi fel a pénzpiacon működő különböző bankoktól. Mivel az Európai Uniónak nyilván jobb a hitelképessége, mint Szerbiának, ezért kedvező kamat mellett (évi 1 százalékos kamat) tudja ezt felvenni nyolc évre, és az Unió ezt a pénzt ugyanezek a feltételek mellett továbbadja Szerbiának. A 30 milliós megtakarítás abból ered, hogy ha Szerbia ugyanazon a piacon próbálna 200 millió eurós hitelt felvenni, akkor 30 millióval többe kerülne, mert nem 1 százalékos kamattal vehetné a kölcsönt, hanem jóval nagyobbal.
Az utóbbi napokban olyan hírek láttak napvilágot, miszerint nem érkezik meg mind a 200 millió euró Szerbiába.
– Valóban vannak ilyen hírek, mégpedig azért, mert az Európai Bizottság úgy értékeli a költségvetési számadatokat, hogy talán valamivel kisebb összeggel is fenntartható az a hiány, amit Szerbia tervezett, vagy legalábbis nem haladja meg nagy mértékben a hiánycélt. A parlamentbe még nem érkezett meg ennek a megállapodásnak a szövege, és ezt a szöveget minden bizonnyal még ratifikálni kell. Hangzottak el azért olyan nyilatkozatok, hogy a parlamenti képviselők döntik el, hogy mire használja az ország ezt a pénzösszeget, tehát amikor sor kerül a ratifikációra, akkor nyilvánvaló, hogy arról is döntenek, hogy mire lesz költve a pénz.
Ezt nem lehet előre tudni, mármint azt, hogy mire van a leginkább szükség?
– Sajnos lehet tudni, nagyon valószínű, hogy a költségvetési lyukak befoltozására lesz elköltve az összeg legnagyobb része, tehát nem beruházásokra, nem munkahelyek teremtésére, hanem a hiány csökkentésére.
Ezzel tovább adósodik az ország lakossága is. Mennyire vagyunk eladósodva a környező országokhoz képest?
– Szerbia eladósodottsága relatív kedvező sok más országgal szemben. Persze már most meglehetősen magas az ország adóssága, de még mindig kedvező. Ugyanakkor ha a magánszféra külföldi adósságait összeadjuk az állam külföldi adósságával, akkor már sokkal kedvezőtlenebb a kép. Sokkal fontosabb azonban az a tendencia, amely szerint egyre inkább romlik az eladósodási százalék, tehát egyre több az adósság. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy amikor az ország a kölcsönt a 10-es közlekedési folyosóra költi, akkor az egy jó vagy érdemes adósság, amikor pedig a költségvetési lyukak, jobban mondva a fogyasztásra elköltendő pénzekre költi, akkor nem jó. A hiány pótlására költött pénzekből semmi sem térül meg, az autópályákból viszont bevétel származik, miután megépülnek.
