Sűrűn hallani olyan híreket, hogy eltűnik egy személy, a családja keresi, bekapcsolódik a rendőrség is, majd jöhet a szerencsés vagy szerencsétlen kimenetelű végkifejlet. Néha az utcán, az oszlopokon lévő hirdetéseken is látni olyan fotókat, amelyeket az eltűntek hozzátartozói ragasztanak fel abban a reményben, hogy valaki hasznos információval szolgál megkeresésükkel kapcsolatban. Az eltűnéseknek különböző okai lehetnek, sokszor azonban a legegyszerűbb helyen kell keresni a megoldást. A témáról az újvidéki rendőrség dél-bácskai körzeti nyomozócsoportjának főnökével, Miroslav Vojvodićtyal beszélgettünk.
Az Ön sokéves tapasztalata szerint melyek az eltűnés okai?
– Különböző korkategóriák léteznek, és ennél fogva más-más ok miatt tűnnek el. A legfiatalabbak, tehát a kisgyerekek nagyjából azért tűnnek el legtöbb esetben, mert egyszerűen elvesznek, és nem tudnak visszatalálni családjukhoz. Nemrég volt egy ilyen eset, amikor Kevevárán (Kovin) eltűnt egy kisgyerek, de szerencsére megtaláltuk a határban egy árokban, igaz, megfázott, de komolyabb baja nem történt. A kiskorúak esetében többféle ok válthatja ki az eltűnésüket. Sokszor az iskolai eredmények vagy a szülőkkel való veszekedés a fő okozója, de ebben a korban már jelentkezik a rossz társaságba keveredés veszélye és a kalandvágy is. Az idősebbek esetében már nemek szerint szétválaszthatóak az eltűnés okai. A nőknél az eltűnések nagy százaléka a férjjel való rossz kapcsolat miatt történik. Ebben az esetben a nők vagy egy másik partnerrel szeretnék folytatni életüket, vagy pedig szüleikkel. A férfiaknál mások az okok. Nagyjából adósság miatt történik az, hogy egy időre, mondjuk úgy, „eltűnnek”, megvárják, míg egy kicsit lenyugszik a helyzet. Több olyan esetünk is volt az utóbbi időben, amikor az építkezési vállalkozók, miután felvették a megrendelt lakásokra a pénzt, „eltűntek”. Volt, akit például Bulgáriában találtunk meg. Az idős személyek eltűnésének okai megint mások. A leggyakoribb ok itt a betegség, az elhagyatottság érzése, a rossz szociális helyzet. Ebben a korban az emberek gyakran nem tudnak megoldást találni a felsorolt problémákra, és öngyilkosok lesznek. Előfordul, hogy különféle rejtett helyekre menekülnek, és csak hosszú idő után találjuk meg a holttestet. Ilyenkor nehezen lehet azonosítani őket, sokszor csak DNS-elemzéssel tudjuk meg, kiről van szó. A legidősebbek kategóriájában sokszor az is előfordul, hogy elindulnak valahova, és nem tudnak hazatalálni.
Vannak adatok azzal kapcsolatban, hogy hányan tűnnek el évente a dél-bácskai körzetben?
– Idén idáig 79 bejelentett eltűnés volt, amelyek közül 73 személyt megtaláltunk. A 73 személyből sajnos tizenötre holtan találtunk. A többségük vízbe fulladt vagy felakasztotta magát. Rajtuk kívül 31 személy önszántából visszajött, 27 személyt pedig a rendőrség talált meg. Ezek az adatok a 2009-es évhez viszonyítva enyhe növekedést mutatnak.
Mit tehetnek azok, akik azt gyanítják, hogy ismerősük vagy családtagjuk eltűnt?
– Fontos, hogy minél előbb feljelentést tegyenek a legközelebbi rendőrségen. Ilyenkor az is fontos lenne, hogy az eltűnt személy legközelebbi családtagja tegye ezt meg, ezenkívül egy képet is hozzon (lehetőleg minél frissebbet) az eltűnt személyről. A törvény nem határozza meg, milyen időn belül köteles ezt megtenni valaki, de tapasztalatból tudom, hogy jobb minél gyorsabban elmondani a rendőrségnek, főleg fiatal gyermekek esetében, mert ilyenkor minden perc fontos lehet. A családtag életbevágóan fontos adatokat adhat meg a rendőrségnek az eltűnt személy szokásairól, barátairól, kinézetéről és ruházatáról. Előfordul azonban, hogy a családtagok elhallgatnak olyan adatokat, amelyek számunkra meghatározóak lennének a nyomozás elő fázisában. Sokszor szégyellik elmondani ezeket a részleteket, de ezzel csak hátráltatják a nyomozást.
Leggyakrabban hol találnak rá az eltűnt személyekre?
– Különböző helyeken. Néha a vasút- vagy autóbusz-állomásokon találjuk meg őket. Idén egy fiatalemberre az idegenlégióban, Franciaországban akadtunk rá, esetét 2009-ben jelentették be a rendőrségen. Egy idősebb nőt például a nagybecskereki kórházban találtunk meg úgy, hogy az egyetlen információnk az volt, hogy a nőt Máriának hívják és szerbittabéi lakos. Az történt, hogy az idős hölgy egyedül maradt, két évvel ezelőtt elment Begecsbe, és egy idősebb nőnél lakott egy ideig. Azután szó nélkül elment, majd – mint említettem – Nagybecskereken találtuk meg a kórházban, ahová tüdőgyulladás miatt került. Egy nagylányra Milánóban leltünk rá, becsapták és elvitték Olaszországba, mi egy szociális otthonban találtuk meg Milánó mellett. Itt emberkereskedelemről volt szó. Az utóbbi idők legdrasztikusabb, bűntetten alapuló eltűnése 2009-ben történt, amikor egy palánkai személy tűnt el, és a végén kiderült, hogy meggyilkolták. A palánkai határban találtak rá, a gyilkosság pedig nem törlesztett adósság miatt történt. A bűnözőket a rendőrség megtalálta, és elítélték őket. Alapjában véve azonban az eltűnések nagy hányada nem bűncselekmények miatt történik. Főleg családi veszekedések vagy a rossz szociális helyzet miatt kerül sor rájuk.
Mire kell a polgároknak odafigyelni, hogy ne essenek az emberkereskedők áldozatául?
– Nagyon vigyázni kell az olyan hirdetésekkel, amelyekben jó kereseti lehetőséget kínálnak külföldön, vagy a nyári munkáknál, amikor pincéreket vagy modelleket keresnek. Sok fiatal könnyelműen veszi ezeket a dolgokat, de ezek mögött olyan átverések állnak, amelyekből utána nehezen kerülnek ki épen.
Ha az eltűnt személyre külföldön találnak rá, akkor ott is együttműködnek valakivel, valamely szervvel?
– Külföldön az első kapcsolatunk országunk nagykövetsége vagy a konzulátus. Ők intéznek mindent, persze úgy, hogy állandó a kommunikáció közöttünk.
Meséljen el egy, az Ön szempontjából érdekes esetet.
– Volt nemrég egy kalandos esetünk. Egy tinédzser ellopta apjától az összes megtakarított pénzét, elvette az autóját, és elment a barátnőjével Belgrádba. Ott kibérelte az egyik legdrágább szobát az Intercontinental szállodában, és nagy lábon élt pár napig. Persze, a szülők bejelentették, hogy eltűnt a fiuk, és mi megkezdtük a nyomozást. Amikor elfogyott a fiú pénze, megindult visszafelé, és az autóúton leállította egy rendőr. A végén kiderült, hogy mivel anyagi gondjai voltak a családnak, a fiú nem kapott annyi zsebpénzt, amennyit ő szeretett volna, ezért elhatározta, hogy barátnője előtt megmutatja, mire képes.
Történnek félreértések az eltűnt személyek bejelentésével kapcsolatban?
– Igen, történnek ilyesmik. Megemlítenék egy esetet például, amely a roma családok életszokásaiból keletkezett. Az utóbbi időben sok a kiskorúak közötti házasságkötés. A lányok még nem érik el a 18 éves kort, amikor férjhez mennek, ami a roma szokások szerint lehet, hogy megszokott. Ekkor azonban sűrűn vita alakul ki a hozomány körül, sokszor nem tudnak megállapodni a családok. Ilyenkor a lány szülei azért, hogy nyomást gyakoroljanak a másik családra, bejelentik, hogy eltűnt a lány, habár nagyon jól tudják, hogy kivel van gyermekük.
Ezenkívül az utóbbi időben sűrűn történnek olyan bejelentések, amelyeket olyan apák tesznek, akik elváltak feleségüktől, a gyermek pedig az anyánál maradt a bírósági döntés alapján. Ezek az anyák sokszor nem tesznek eleget annak a kötelességüknek, hogy hetente biztosítsák az apának a láthatási jogot. Ilyenkor a felbőszült apák bejelentik, hogy eltűnt a gyermekük. Mi azonban ilyen esetben tehetetlenek vagyunk, inkább a bírósághoz kellene, hogy forduljanak.
Tény, hogy felgyorsult életünk és a nehéz gazdasági helyzet miatt az emberek kevesebb időt szentelnek egymásnak, családjuknak. Pár szó, egy kis odafigyelés azonban sokat jelenthet, sokkal többet, mint gondolnánk. Nem kell megvárni azt, hogy elidegenedjünk egymástól, mert onnantól az utak szétválnak, és ritkán találkoznak újra.
