A tartományi ombudsman irodája az év eleje óta vizsgálja a vajdasági kisebbségi média működését. Ez a vizsgálat terepmunkából, kérdőívezésből és a médiumok tartalmának figyelemmel kíséréséből állt. A tartományi ombudsman irodája nemrég egy jelentéssel fordult a Tartományi Képviselőházhoz, amelyben összefoglalták azokat az ajánlásokat, amelyeket a vajdasági kisebbségi média helyzetéről folytatott vizsgálataik alapján fogalmaztak meg. A kisebbségi média helyzete Vajdaságban az első ilyen jellegű különleges jelentés országunkban, és az időzítése sem véletlen. A szerbiai médiastratégia nyilvános vitasorozata megkezdődött, a tartományi ombudsman irodájának reményei szerint pedig az ő ajánlásaikat is megszívlelik majd azok, akik hosszabb időre meghatározzák a szerbiai média életét.
Vukašinović Éva tartományi ombudsman-helyettes lapunknak elmondta, hogy a vajdasági kisebbségi médiumok vizsgálata nagyjából a várt eredményeket adta.
Mi a véleménye a vajdasági média visszajelzéséről?
– A kisebbségi médiumok gondjai hasonlóságot mutatnak, gond van a pénzelésükkel, a felszereltségükkel és a szakkáderrel. Nagy konkurenciával kell szembenézniük, mások sokkal több pénzel rendelkeznek, és ebben a harcban a kisebbségi média nem győzhet. A kisebbségi média nem lehet önfenntartó.
Nemrégiben elkészült egy médiatanulmány, amely a szerbiai médiastratégia kidolgozásában kellene, hogy segítséget nyújtson...
– Ebben a médiatanulmányban véleményünk szerint a szakértőknek nem volt valós képük a vajdasági média helyzetéről. Az ombudsman jelentése valójában egyfajta felelet volt erre a tanulmányra, úgy véltük, hogy nem hagyhatjuk szó nélkül. A tanulmány nem támaszt olyan követelményeket, amelyek a vajdasági kisebbségi tájékoztatást szolgálhatnák.
Hol kell elkezdeni a vajdasági kisebbségi médiastratégia kidolgozását?
– Az ajánlásainkban megfogalmaztuk, hogy a megfelelő törvények kidolgozásával és a mostaniak összehangolásával kellene kezdeni, mert teljes káosz uralkodik a médiaszférában. Azt ajánljuk, hogy hangolják össze a tájékoztatásról szóló törvényt, a kisebbségek jogairól szóló törvényt, valamint a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, méghozzá azt a részt, amely az alapítói jogokat tartalmazza. Feltétlenül szükségesnek tartjuk azt, hogy a törvény pontosítsa, lehet-e állami intézmény egy média alapítója vagy sem, valamint azt, hogy ki alapíthat médiumot. A jelenlegi szabályok megváltoztatásánál különösen oda kell figyelni a kisebbségi média pénzelésének a modelljére, pontosabban arra, hogy milyen pénzforrásokból történik, és milyen módon folyik a kifizetése. Emellett a helyi önkormányzatok esetében pontosan meg kell határozni, mit jelent a „média pénzelésében való részvétel”. A helyi médiumok vannak kitéve a legnagyobb nyomásnak, és a jelenlegi helyzetben megoldatlan a pénzelésük.
Ki kell dolgozni egy olyan intézményrendszert, amely pontos kritériumok alapján biztosítja a kisebbségi média zavartalan pénzelését és fennmaradását. Azt is fontosnak tartjuk, hogy biztosítva legyen a kisebbségi médiumok számára a működésük mellékköltségeinek az állandó fedezése (például bérleti- és fenntartási költségek). Továbbá, függetleneknek kell maradniuk, távol kell, hogy álljanak minden hatalmi szervtől, mert csak így tarthatják fenn objektivitásukat. Abban az esetben, ha folytatódik az elektronikus médiumok privatizációja, hangsúlyt kell fektetni a kisebbségi média fennmaradásának fontosságára és figyelmet kell szentelni a dolgozók továbbképzésére.
