Pontosan egy éve belgrádi huligánok egy csoportja halálra ütlegelte Brice Taton francia szurkolót, és három hónapja annak, hogy újságíró kollégánkat, Teofil Pančićot egy belgrádi autóbuszban megverték. Sokáig sorolhatnánk azoknak a névsorát, akik az elmúlt húsz év alatt az agresszió áldozatai voltak Szerbiában, és kevés olyan újságíró él ebben az országban, aki ne találkozott volna a fenyegetés valamilyen formájával munkája végzése közben.
A Vajdasági Médiaközpontban pénteken az újságírókat ért támadásokról tartottak kerekasztal-beszélgetést. Kiderült, hogy a meghívott újságírók majdnem mindegyike tapasztalt már hasonlót munkássága során. Stevan Krstić, az újvidéki rendőrség vezetőségének tagja elfoglaltságára hivatkozva, az utolsó pillanatban mondta le a találkozón való részvételét.
Teofil Pančića Magyar Szónak elmondta, hogy nem az újságírók feladata leszámolni az országban eluralkodott erőszakkal.
– Ezért azok a politikusok a felelősek, akikre szavaztunk, és akik ezért vannak fizetve. A mi dolgunk az, hogy mindenről tudósítsunk, még arról is, ami esetleg kellemetlen lehet egyesek számára.
Az őt ért támadással kapcsolatban Teofil Pančić elmondta, hogy kedden kezdődik az elkövetők elleni bírósági tárgyalás. Hozzátette: ebből az esetből is látszik, hogy ha megvan a szükséges politikai akarat, akkor az intézmények gond nélkül elvégzik a munkájukat.
– Különféle találgatások hangzottak el arról, hogy az állam áll az ellenem elkövetett támadás hátterében, de én ebben sohasem hittem. Más jellegű problémáról van itt szó. Az elmúlt húsz évben oly mértékben romlott a társadalmi helyzet, hogy az emberek egy része a saját kezébe vette az igazságszolgáltatást. Ezek az emberek nagyon dühösek, de nem tudják pontosan, hogy kire vagy mire. Rengeteg fasiszta és rasszista csoport létezik ma az országban, amelyek nem is titkolják beállítottságukat, és nyíltan fenyegetik a közelgő melegfelvonulás részvevőit. Nincs szükség arra, hogy az állam foglalkozzon ilyesmivel, amikor fenyegetőznie mindenkinek szabad. Ez történt velem is: ha valakit nemzetárulóként vagy társadalmilag veszélyes egyénként bélyegeznek meg ezek a csoportok, akkor olyan hangulat alakul ki a társadalomban, amelyben teljesen legitim lehet az erőszakos bánásmód ezekkel a személyekkel szemben – mondta Pančić.
Az újságíró arra is kitért, hogy a kialakult helyzetért egyes médiumok is felelősek.
– Nemrég egy szentimentális szöveg jelent meg a velem történtekkel kapcsolatban a Večernje Novostiban azokról az „ártatlan fiúkról”, akik vasdorongokkal ütlegelték a fejemet. A cikkben ők azok, akik miattam a börtönben szenvednek, a szüleik pedig azt nyilatkozták róluk, hogy rendes gyerekek, nagyszerű sportolók és jó tanulók. Ahelyett, hogy a fiatalabbik közülük a középiskola negyedik osztályába indulna, most a börtönben van. Ha végigolvassák a szöveget, az a benyomásuk, hogy én vagyok az oka annak, hogy az a fiú nem mehet iskolába. Utólag még azt is megállapították, hogy nem vasdorongról van szó, hanem egy olyan tárgyról, amely valamiféle teleszkópnak a része. Ez csak egy példája annak, hogyan informálja félre a közvéleményt a média, és hogyan relativizálhat egyes eseményeket – mondta Pančić.
Szerbiában egyes információk szerint a szélsőséges csoportoknak 20–40 ezer tagja van, de nem kell elfelejteni azt sem, hogy ez a társadalmi réteg szorgalmas és megbízható szavazókat rejteget. Mirko Đorđević publicista megjegyezte, hogy szélsőséges csoportok a világon mindenhol léteznek, de a fejlettebb országokban marginalizálódtak.
– Csak a putyini Oroszországban és Szerbiában folyamatos az újságírók elleni erőszak, és ez az erőszak itt olykor gyilkossággal végződik. A totalitárius rendszereknek olyan a természetük, hogy nem tűrik a másfajta véleményt, és azoknak a tényeknek a hangoztatását, amelyek nem felelnek meg a hatalmi struktúráknak. Az újságírók elleni támadások Szerbiában nem nevezhetők incidenseknek, ezek előre kitervelt és jól szervezett akciók – magyarázta Đorđević.
Željko Bodrožić nagykikindai újságíró szerint a legnagyobb gondok az igazságügyben vannak.
– Azt hiszem, hogy a 600 éves koszovói csata ünneplésekor előre eltemettük a szerb államot, a szerb nemzetet és az összes lakosát is az országnak. Alapjában véve optimista vagyok, de ebből a kelepcéből szerintem még sokáig nem találunk ki, és még egy jó ideig hasonló támadásoknak leszünk kitéve. Messze vagyunk még a fejlett társadalmaktól, és ebben mi is hibásak vagyunk, mert kompromisszumokat kötöttünk a múltban. Nem voltunk, és én sem voltam hajlandó meghalni azért, hogy tíz évvel ezelőtt véghez vigyünk egy olyan forradalmat, amely alapjaiban változtatta volna meg Szerbiát. Ennek például az lett az eredménye, hogy olyan szövegek jelenhetnek meg a Večernje Novostiban, mint az imént említett. Megengedtük azoknak az embereknek, akik a szakadék szélére sodorták az országot, hogy kísérletet tegyenek orvosolni tetteiket. Mi pedig, akiket az elmúlt húsz év megkorbácsolt, a túlélésünkért küzdünk, és elnézem kollégáimat is, akik nagyon kevés pénzért nagyon sokat dolgoznak. Nincs többé sem erejük, sem idejük arra, hogy nagyobb dolgokba kezdjenek, egyszerűen újra rossz embereknek adtuk át az irányítást. Nézzék csak meg a vajdasági közszolgálati médiát, a Vajdasági Rádió és Televíziót. Megértük, hogy a Demokrata Párt azt az embert nevezte ki a VRT igazgatójának, akinek évekkel ezelőtt a műsorában arról beszéltek, hogy a magyarok valójában szerbek, azért van nekik olyan szép szláv formájú arcuk. Azt hiszem, még sokáig ilyen és hasonló dolgok történnek majd az újságírókkal, mert ezek a csoportok léteznek, sőt erősödnek. A jelenlegi politikai és társadalmi berendeződés megfelel a szélsőségeseknek, ezért pesszimista vagyok a helyzet alakulását tekintően. A szélsőségesek még hallatni fognak magukról – fejezte Bodrožić.
