Emlékeznek még a Duna–Körös–Maros–Tisza (DKMT) eurorégióra? Mikor megalakult, nagy terveket szőttek, nagy regionális fejlesztésekről zengett a sajtó, de azóta nem sok minden történt. Nemrég felvetették azt is, hogy egy ipari parkot terveznek a DKMT határon átnyúló együttműködés programjában, de a részletekről nem hallhattunk semmit. Lapunk utánajárt, vajon mi történik ezzel a sokat ígérő kezdeményezéssel. Kókai Roland tartományi regionális együttműködési szakértő elmondta, hogy a DKMT határon átnyúló együttműködése nem feneklett meg.
– A DKMT régió 1997-ben alakult meg, és ezután hat éven keresztül inkább csak formálisan létezett és működött. 2003-ban létrehoztak egy szegedi székhelyű fejlesztési ügynökséget, és akkor kezdődött el a projektekkel való foglalkozás, akkor nyílt meg a lehetőség arra, hogy határon átnyúló programokat kezdjünk.
Milyen közös projektek valósultak meg eddig?
−2004-ben egy experimentális, határon átnyúló együttműködési program kiírásánál az Ivóvíz minőségének a javítása elnevezésű projektumot valósítottuk meg. E projektum keretein belül magyarországi ivóvízszakértők elmondták, hogy milyen kihívásokkal szembesülünk majd az európai integráció során, ez egy dokumentumban jelent meg, voltak itt jó és rossz példák is, főleg a dél-alföldi régióból. Ez nem nagy dolog, de a környezetvédelmi titkárság ezt felhasználhatja arra, hogy az integrációs folyamatokban ne kövessünk el olyan hibákat, mint Magyarország. Ez idáig az ivóvíz minőségének a javításával kapcsolatos projektum mellett a DKMT régió egy közös katasztrófavédelmi projektumot is megvalósított. Ez abból állt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete által elismert katasztrófahelyzetek megoldásait alkalmaztuk. Felállítottunk egy közös katasztrófavédelmi akciócsoportot, amely 180 főből állt, 60 ember minden országból. A program tartalmazott elméleti képzést, a gyakorlati részét pedig 2008-ban, Titelen kellett, hogy bemutassák. Négynapos volt a gyakorlat, rengeteg eszköz lett vásárolva, egy egész mobil falut alakítottak ki, amelynek befogadóképessége 400 fő. Ez a mobilfalu a katasztrófahelyzetekben gyorsan felállítható bárhol, áramfejlesztőkkel. Most újra egy nagyobb pályázatot adtunk át a gazdasági titkársággal, a Szeged–Szabadka–Baja-vasútvonal felújításáról szóló tanulmány finanszírozására. Párhuzamosan ezzel folyamatban van egy hasonló projektum Szeged és Temesvár vasúti összeköttetésére. Ez persze újra csak egy dokumentum, de régóta azt tervezik, hogy Constanza és Trieszt között vasútvonalat építenek. Az ukránoknak és a szlovákoknak az az érdeke, hogy a vasútvonal feléjük menjen, és ha mi itt most nem mozgolódunk, akkor könnyen megtörténhet, hogy másfele építik ki ezt a fontos vasútvonalat. Ez egy húsz-harminc éves terv, de fontos lenne, ha Vajdaságot érintve haladna el ez a vasút. Ezenkívül folytatjuk a katasztrófavédelmi programunkat, mert minél inkább fontosnak bizonyul, és itt van még a turizmus, amelynek terén soft-projekteket valósítunk meg, az egyik projektumunk a gasztronómiai élvezetek útvonaláról szól a régióban.
Ahhoz, hogy nagyobb méretű, infrastrukturális projektumokba kezdjünk, kell egy előtanulmány, egy megvalósítási tanulmány és engedélyeztetési terv. Mindez rengeteg pénzbe kerül, és csak ezek után lehet továbblépni. Tehát nem lehet rögtön megpályázni tegyük fel az útépítést vagy a hármas határnál az ipari parkot, hanem ezeket a lépéseket végig kell járni.
Hol helyezkedne el a tervezett ipari park?
– Az ipari park a hármas határon helyezkedne el, Törökkanizsa község területén Rábé, Románia felől Óbéba, Magyarországról pedig Kübekháza hármas vonzatában.
Ami az úthálózatot illeti, Románia már elkészítette a betonutat a hármashatárig, mi még két kilométert meg kell, hogy építsünk, Magyarországon pedig folyamatban van az útépítés engedélyeztetése. A következő lépés az lenne, hogy Temes megye, Csongrád megye és Vajdaság közösen kifinanszírozzák az ipari parkról szóló tanulmányt, amelyben minden részletkérdéssel foglalkoznának, és van egy jó példa is Magyarországon, a szentgotthárdi ipari park. Az ezt követő lépés egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítése lesz, amely a határon átnyúló együttműködés részleteit tartalmazná.
Mennyi pénz áll rendelkezésre az ipari park megépítésére?
– Tudni kell azt, hogy az előcsatlakozási pénzeszközök felhasználásáról kizárólag Belgrádban döntenek. Szerbia az 5 előcsatlakozási komponensből egyelőre csak kettőt használhat. Az első komponens az intézmények kiépítésére használható, a második komponens pedig a határon átnyúló együttműködésre költhető. Abban az esetben, ha tagjelöltek leszünk, akkor a hármas komponenst is használhatjuk majd, ebbe a regionális fejlesztések tartoznak. Itt már konkrét építkezésre is sor kerülhet, tehát lehet aszfaltozni utakat is, Magyarország ezt nagyon jól felhasználta. A négyes komponens a vidékfejlesztés, ezt régen SAPARD alapnak hívták. Itt már a mezőgazdasági fejlesztések is játékban vannak, és a vállalkozók is pályázhatnak. Az ötös komponens pedig a humán erőforrások fejlesztése. Mivel Magyarország és Románia az Európai Unió tagja, ezért ők több támogatást kaphatnak, mint Vajdaság és Szerbia. Ők 2007 és 2013 között 300 millió eurót hívhatnak le a határon átnyúló együttműködésre, míg mi csak 50 milliót. Ez az ötéves terv pedig nem úgy lett megírva, hogy a hármas határon tervezett ipari park legyen a prioritása.
Lenne érdeklődés a hármas határon létesülő az ipari park iránt?
– Amikor kitudódott, hogy tervben van ennek az ipari parknak a megépítése, nagyon sokan megkerestek bennünket. Az izraeli, japán és német befektetők számára igen vonzó ötletnek bizonyult a hármas határ helyén létesülő ipari park.
Mégis mikor készülhetne el?
– Ezt még nem tudjuk. Egyelőre a határon átnyúló programokból tudjuk a DKMT régiót fejleszteni. Mivel Szerbia az európai integrációban nem jutott olyan szintre, amely biztosítaná komolyabb pénzek lehívását az európai alapokból, ezért jelenleg az említett előprojektumokkal foglalkozunk.
