Bevallom, néha én is belenézek a parlamenti tévéközvetítésekbe. Különös mazochizmusomat talán még azzal meg is indokolhatnám, hogy a szakmám az információ gyűjtése, ezért hát figyelemmel kell kísérni a parlament munkáját is. Elsősorban persze nem ezért nézem néha a közvetítéseket, hanem felvidulás miatt. Melegen ajánlom a depresszióban szenvedőknek, de aki lobbanékony természetű, mielőtt a karosszékbe ülne, minden esetre vegyen be egy nyugtatót, ugyanis soha sem lehet tudni, hogy ebben a cirkuszban mi történik majd, ki és milyen bölcs gondolatokat oszt meg a nagyközönséggel, és ez milyen tüneteket okoz a nézőben.
Mint égből a villámcsapás érte a szerbiai tévénézőket, amikor a minap a parlamenti ülés közben elsötétült a képernyő. Sokan a saját készülékükben keresték a hibát, de később ők is rájöttek, hogy nem ott kell keresni. A Szerbiai Rádió és Televízió igazgatója kapcsolta ki a több milliónyi készüléket ország és világszerte, mert a parlament több mint 3 millió euróval tartozik a közvetítésekért. Négyéves tartozás ez.
Mindig is tudtam, hogy Tijanić úr radikális, de hogy ennyire? Mi lesz most velünk? És mi lesz a képviselőkkel? A parlamenti szabályzat szerint tévéközvetítés nélkül még az üléseket sem tarthatják meg.
És éppen most szűnne meg a közvetítés, amikor másfél év múlva választások lesznek? Hogyan népszerűsítik majd ebben a vaksötétben magukat és pártjukat?
Persze a nagy felhajtás nem tartott sokáig. Egy asztalhoz ült a tévé igazgatója és a parlament elnöke, és szépen megbeszélték a dolgokat. Az adósság ki lesz fizetve.
És a reflektorok ismét felgyulladtak.
Ennek az esetnek a kapcsán néhány érdekes adattal találkoztam. Például azzal, hogy egy óra parlamenti közvetítés 2500 euró. Ebből 1073 euró a különböző műszaki költség, a csapat minden egyes tagjának az órabére 24 euró (de szeretnék én is ilyen órabért). Amíg a közvetítés tart, nincs reklám. A tévének ebből vesztessége van, óránként 1020 euró, áll az igazgató által benyújtott számlán. (Nem is tudom, mibe kerül egy oldalnyi reklámfelület a Magyar Szóban, de azt hiszem, hogy sokkal kevesebbe, holott azt akár egész nap, sőt napokon, heteken át is nézheti a kedves olvasó). Kikapcsoltam a tévét és leültem számolgatni. Ha négy év parlamenti tévéközvetítés 3 millió 300 ezer euróba kerül, akkor évente ez az összeg 825 ezer euró. Ha ezt az összeget elosztom a képviselők számával, akkor kiderül, hogy ez évente fejenként 3300 euró. És ha valós az adat, hogy a parlamenti képviselők fél év alatt összesen 305 millió dinár fizetést kaptak, az autók parkolási díja csaknem 6 millió dinár volt, útiköltségek címén pedig 230 millió dinárt költöttek, akkor könnyen kiszámolható, hogy adósságukat a tévé fel hat havi bérükből törleszthetnék, és még maradna pénz utazásra és parkolásra.
És itt álljunk meg egy pillanatra.
Ahhoz, hogy a parlament működhessen, és a képviselők a mi viszonyainkhoz képest szép fizetést kapjanak, mi, pontosabban ki szükséges?
A válasz egyszerű: én. Természetesen adófizető polgárként.
A parlament elnöke megbeszélte a tévé igazgatójával, hogy a költségvetésből kifizetik az adósságot.
Ehhez is én, mint adófizető polgár kellek. Mert, ugye az állami kasszát valakinek fel kell töltenie.
De menjünk, tovább.
Mi is a Szerbiai Rádió és Televízió? Ha jól tudom, közszolgálati média. Miért számlázza akkor a reklámperceket? Vagy, ha már olyan közszolgálati televízió, amely hirdetésekből (is) él, akkor miért nem iktat a közvetítések közé reklámokat? A felmérések azt mutatják, hogy egy-egy ülést több mint 300 ezer ember nézi, tehát biztosan volna bőven hirdető is.
És itt nem szabad megfeledkezni még egy tényről. Arról, hogy tévé-előfizetés címén havonta 500 dinárt fizetünk ennek a közszolgálati televíziónak. Villanyóránként! Tudom, hogy nem mindenki, de mi, itt a Vajdaságban megtanultuk, hogy a kiküldött számlákon levő összeget ki kell fizetni.
Azt hiszem, hogy ha folytatom, annyira belebonyolódok a számokba és a kérdésekbe, hogy senki sem érti majd meg, hogy egyszerű adófizető polgárként mit akarok mondani. De lehet, hogy ez is a cél.
Nekünk nem érteni kell, hanem fizetni.
