Lekváros

Hallották már biztosan azt a frázist, hogy Vajdaság etethetné egész Európát, vagy hogy Vajdaság Európa éléskamrája. Igaz, manapság egyre kevesebbet emlegetik őket, mivel mára nem sok valós alapja van. De miről is beszélünk mi, amikor a fokhagyma Kínából érkezik, Šumadijában meg például kukoricát termesztenek, miközben a vidék ideális lenne gyümölcstermesztésre. Ez lenne az ország mezőgazdasági stratégiája? Egyáltalán létezik ilyen, vagy minden hatalomváltás új terveket készít? Ha egyáltalán készít…

Mert nagyon úgy néz ki, hogy a természeti adottságokon kívül nem sok jóra számíthatnak a mezőgazdaságban dolgozók. Szerbia például kiváló gyümölcskivitelt valósíthatna meg, a gyümölcsfeldolgozás lehetőségeiről nem is beszélve. A feldolgozott gyümölcsre mindig nagyobb a kereslet, főleg ha minőségi termékről van szó. Magától értetődik, hogy először valamicskét be is kell fektetni azokba az üzemekbe, amelyek ezeket a minőségi gyümölcstermékeket előállíthatják. Óriási előnyre tehetnek viszont szert azok, akik helyben termelik meg a gyümölcsöt és egy modern feldolgozóüzemmel is rendelkeznek. Az állam azonban nem mindenhol, vagy helyesebben fogalmazva nagyon kevés helyen ismerte fel ezeket a lehetőségeket. Észak-Bácska és Šumadija is kiváló gyümölcstermő vidék, de Horgoson például a gyümölcstermesztő szövetkezet annyira elszegényedett, hogy saját erejükből még telephelyre sem futja.

Ha megnézzük, mi a helyzet egy kicsit délebbre, a legismertebb és a legtöbbet termesztett gyümölcs a szilva. A šumadijai falvakban évente 41 000 tonna gyümölcsöt termelnek, ebből 10 000 tonna szilvát.

Szerbia 600 000 tonna szilvát termel évente, ez azt jelenti, hogy Európában a második, a világon pedig az előkelő negyedik helyet foglalja el. A szilva legnagyobb része pálinkában köt ki, mindössze egy százalékát aszalják, aminek a harmadát Oroszországnak adják el.

Tavaly a gyümölcsexport országos szinten 319 millió dinárt tett ki, ebből a fagyasztott és aszalt szilva kivitele 31 milliót ért. Egyelőre úgy néz ki, a dél-szerbiai termelők Oroszországra összpontosítanak. Nemrégiben az orosz nagykövet Valjevóra látogatott, ahol arra bátorította a termelőket, hogy országa szívesen fogadna nagyobb mennyiségű aszalt szilvát is, ugyanis hiány van belőle.

A szilván kívül ebben az országban azonban más is terem, például sok-sok alma, és nem Šumadijában, hanem Vajdaságban. Ki foglalkozik a vajdasági termelőkkel?

Serfőző Jenő, a horgosi termelő szövetkezet elnöke elmondta, hogy ők semmiféle támogatást nem kapnak, a legfontosabb az lenne, hogy telephelyet szerezzenek, ezután pedig egy feldolgozóüzemet is szeretnének. Serfőző elégedetlen az állam viszonyulásával, mert szerinte senki sem segít a termelőknek. Elvben persze léteznek állami támogatások a minisztériumnál, de ezeket ők segítség nélkül nem pályázhatják meg, mert nem értenek a pályázatíráshoz. A magyarkanizsai fejlesztési irodához is fordultak már segítségért, de ők azt mondták, hogy mezőgazdasággal kapcsolatos projektumokat nem készítenek, mert a község eziránt nem érdeklődik. Serfőző értetlenül áll ezek a tények előtt, mert Vajdaság és az egész régió agrárvidék, hogy a fenébe épp a mezőgazdasággal nem foglalkozik senki. Nagy gondot jelent még az is, hogy míg Dél-Szerbiában kedvező támogatások léteznek a mezőgazdasági szektor számára, Vajdaságban a támogatásoknál mindig önerőt is követelnek, amit nagyon kevesen tudnak előteremteni. A horgosi termelők szövetkezete semmiféle anyagi forrással nem rendelkezik, önerőt nem biztosíthatnak, így lemaradnak a támogatásokról is. Serfőző elmondta, hogy Valjevo környékén például olyan támogatások voltak, amelyeken szilvaaszalókra lehetett pályázni teljesen térítésmentes kölcsönök formájában.

A horgosi termelők szövetkezetének nemrégiben kiváló alkalma lett volna együttműködésre egy olasz partnerrel, akik olyan gépsort kínáltak kedvező áron, amely az almaborból pálinkát készít. Sajnos az együttműködés nem valósulhatott meg, mert nincs telephelyük, az ipari almát, amely itt nagy mennyiségben gyűlik össze évről évre, jó lenne helyben átdolgozni. Az almarakományért érkező szabadkai felvásárló teherautó sofőrje elújságolta Serfőzőnek, hogy az almát Dél-Szerbiába viszik feldolgozásra, egészen a macedón határ menti övezetbe. Állítólag Szabadkán létezik egy gyümölcsfeldolgozó-üzem, amelyben teljesen új gépsorok vannak, de nincs működésben, mert úgy tűnik, jobban megéri Rijekából hordókban fölhozatni a kínai almapürét, és azt eladni. Hja kérem, Szerbiának nem mi vagyunk a szíve csücske.

Serfőző elmondta, hogy a tervezett horgosi ipari parkban szeretnének telephelyet találni a szövetkezet számára, egyelőre azonban a községi szervek, úgy néz ki, sajnálják tőlük azt a két-három hektárt, amire szükségük lenne, habár a magyarországi partnereik is kiálltak a szövetkezet mellett, ugyanis munkahelyeket teremtenének vele helyi szinten. Hozzátette, hogy a község sokszor arra buzdítja a termelőket, hogy fogjanak össze, és ezzel nincs is gond, de a semmiből teremteni valamit, segítség nélkül, igencsak nehéz.

Akkor mire szolgálnak a befektetési, fejlesztési alapok, bankok és egyéb kisegítő mechanizmusok? – tehetné fel valaki jogosan a kérdést. Választ tartományi szinten kerestünk. Szabó József, a Tartományi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap igazgatója elmondta, hogy ők évente kétszer, februárban és augusztusban írnak ki pályázatot. A támogatásokat hitel formájában biztosítják, és pályázatok útján lehet őket megszerezni. A hitel ötéves lejáratú, az öt évből három a nyugalmi időszak. A maximális támogatási hitel 10 000 euró, de nem pénzt ítélnek oda a pályázat nyerteseinek, hanem a beszerzőtől előszámlát kérnek, és pozitív elbírálás esetén a forgalmazónak utalják át a pénzt. A támogatásokat a Mezőgazdasági Minisztérium biztosítja, az összeg pedig attól függ, hogy kajszibarackról van-e szó, vagy például meggyről. Megtudtuk még, hogy a feldolgozóüzemekre most írt ki a nagyberuházási alap pályázatot, itt is ötéves hitelről van szó, ahol egyéves a nyugalmi időszak. Önerőre nincs szükség egyik hitel felvételénél sem, a kamatláb pedig évi szinten 1,9 százalékos, és ilyen kedvezményes hitelek csak Vajdaságban léteznek, ilyenre sem központi Szerbiában, sem Európában nincs példa. Mindenesetre Dél-Szerbiában nagyobb tradíciója van a gyümölcstermesztésnek és a feldolgozóüzemeknek, de szükséges lenne valójában egy indítványra, hogy Vajdaságban is épüljenek üzemek. Az utóbbi két évben azonban a vajdasági gyümölcstermesztés kezdi utolérni a dél-szerbiait. Modern almások létesültek Remetén, Jazakon és Bácsújfalun (Selenča), az itt termelt gyümölcs pedig a Slovan feldolgozóüzemébe kerül. Eredetileg tervben volt Tavankút is, de ott sikertelen volt a megvalósítása. Az idei pályázatokra több mint 120 jelentkező van, az odaítélt összeg pedig meghaladta a 300 000 eurót. Ami a községi fejlesztési irodákat illeti, Szabó elmondta, hogy ők minden irodának szétküldik a pályázati kiírásokat, sajnos az ott dolgozó emberek dolga, hogy értesítsék a polgárokat. Alapjában véve azonban a fejlesztési irodák azért léteznek, hogy segítsenek a pályázatírásban és az ehhez szükséges további információszolgáltatásban. Fejlesztési irodák Vajdaság 45 községében működnek, és a nagyberuházási alap alapította meg őket.

Tény, hogy a vajdasági termelők elszegényedtek, önerőből nehezen állhatnak talpra, segítségre szorulnak. A helyi fejlesztési irodák nagy szerepet játszhatnak ebben, feltéve ha felismerik a kihívás fontosságát és teljesítik küldetésüket. Itt összehangolt, jól működő mechanizmusra van szükség, méghozzá most és nem holnap.